disco

disco

2014. augusztus 29., péntek

THE STAR SISTERS

A holland Star Sisters női trió 1983-ban alakult. Korai repertoárja javát a múlt század első felének örökzöld amerikai slágerei alkották. A trió felvételei illúziókeltően idézték fel az eredeti dalok hangulatát, miközben a divatos popzenei hangzás is érvényesült bennük. A lemezborítókon és a fellépéseken a lányok a harmincas-negyvenes éveket idéző kosztümökbe bújtak. Nagy sikert aratott az Andrew Sisters klasszikus slágereiből készült egyvelegük, illetve a Hollywood aranykorát idéző albumuk, a Hooray for Hollywood. A Star Sisters 1985-ben tagcserét hajtott végre, és átnyergelt a modern popzenére. A remélt újabb sikerek azonban elmaradtak, ezért a trió 1987-ben feloszlott. Húsz évvel később első nagylemeze remixverziójának megjelenése alkalmából a Star Sisters újra összeállt néhány fellépés erejéig.


TAGOK
Az eredeti felállás
* Patricia Paay [Patricia Anglaia Margareth Paaij] (Hollandia, Rotterdam, 1949. április 7.) – ének (1983–1987, 2007)
* Yvonne Keeley [Yvonne Christine Thelma Paaij] (Hollandia, Rotterdam, 1952. szeptember 6.) – ének (1983–1987, 2007)
* Mrs. Paaij – ének (1983)

Később csatlakoztak
* Sylvana Maanurdin [Sylvana van Veen] (1950) – ének (1983–1985)
* Ingrid Ferdinandusse – ének (1985–1987)


KARRIERTÖRTÉNET
Girls on 45
A Paaij nővérek – Patricia és Yvonne – zenei karrierje már az 1960-as évek közepén elkezdődött. Patricia 1965-ben debütált mint énekesnő egy night-clubban, ahol édesapja dzsesszegyüttese, a The Evergreens kíséretében lépett fel. Ezután húga, Yvonne és Anita Meyer társaságában egy háttérvokált alapított, közben szólistaként is próbálkozott. 1972-ben Himalaya néven egy másik együttest hívott életre, majd a következő évben újra húgával társult Honey Pie néven. 1974-ben kezdte újra a szólókarrierjét, amely a diszkó növekvő népszerűségével párhuzamosan egyre sikeresebbnek bizonyult. 1977-ben ötödik helyig jutott a holland toplistán a Livin' Without You című kislemezével, amely az akkor még szintén a siker küszöbén álló skót énekesnő, Kelly Marie Who's That Lady With My Man című slágerének feldolgozása. A dalt Jaap Eggermont producer ajánlotta Patriciának, miután meghallotta egy francia rádióadón. Eggermont a legendás holland rockbanda, a Golden Earrings dobosa volt 1965 és 1969 között. (A zenekar a dobos távozása után hagyta el nevéből a többes számot jelentő „s” betűt.) Legnagyobb dobása a Stars on 45 project volt, amely 1981-ben indult világhódító útjára. Az ötlet a Red Bullet Productions ügyvezető igazgatójától, Willem van Kootentől származott. Van Kooten 1979-ben egy lemezboltban hallott először egy olyan diszkóegyveleget, mely eredeti felvételekből, köztük néhány Beatles-dalból állt. Az egyveleg része volt a Shocking Blue 1970-es világslágere, a Venus is, amelynek jogaival a Red Bullet Productions rendelkezett, ám a cég nem adott engedélyt erre az egyvelegre, mivel nem is kértek tőle. 


Miután a bootleg egyveleg egyre népszerűbbé vált, Van Kootennak az az ötlete támadt, hogy előáll egy legális verzióval, és ehhez kérte jó barátja, Eggermont közreműködését. A jogdíjproblémák elkerülése érdekében nem az eredeti felvételeket használták, hanem stúdióénekesekkel vették fel a kiválasztott dalokat. A Stars on 45 címmel megjelent kislemezen az intrót egy rövid instrumentális részlet követte a Venusból és az Archies Sugar Sugar című örökzöldjének egy részlete. Ezeket a későbbi verziókról lehagyták, és az egyveleg immár csak Beatles-dalokból állt. A siker olyan hatalmas volt, hogy futószalagon jöttek az újabb Stars on 45-egyvelegek ABBA-, Rolling Stones- és Stevie Wonder-slágerekből, diszkóörökzöldekből és mindenből, amit érdemes volt feldolgozni, nem is beszélve a konkurencia által megjelentetett koppintásokról. Néhány egykori sztár (például a Boney M., a Silver Convention, az Arabesque, Trini Lopez és mások) a saját slágereiből készített egyveleggel állt elő. A holland televízió 1983-ban egy tévéműsorba hívta Patriciát és Yvonne-t, akik édesanyjukkal közösen egy egyveleget adtak elő az 1940-es években oly népszerű Andrews Sisters dalaiból. A fellépés a vártnál is nagyobb sikert aratott, így Jaap Eggermont szerződést ajánlott a hölgyeknek, és megalakult a Star Sisters trió. A kedves mama helyett a fiatal és dekoratív Sylvana van Veen csatlakozott a Paaij nővérekhez. Nem tudni, hogy az édesanya nem akarta-e vállalni a szerződéssel járó megkötöttségeket, vagy a producer gondolta úgy, hogy szerencsésebb, ha nagyjából azonos korú énekesnők alkotják a triót.


A Star Sisters debütáló albuma még 1983-ban megjelent Tonight 20.00 Hrs címmel. A marketingszempontból fontos ajánlás magán a korongon olvasható: „Stars on 45 proudly presents The Star Sisters” (A Stars on 45 büszkén mutatja be a Star Sisterst). Az LP kiugró sikert aratott Hollandiában: 16 hétig tanyázott a toplistán, ahol a második helyig jutott. A dalok többségét az Andrews Sisters és Glenn Miller repertoárjából válogatták, a hangzás egyszerre idézte az 1940-es évek szvingzenéjét és az aktuális diszkódivatot. A hölgyek külseje is az 1940-es éveket idézte: hol katonaruhában, hol tengerészöltözékben léptek fel, mint híres elődjeik. Az album teljes A oldalát kitöltő egyveleg rövidített változatban kislemezen került forgalomba: 13 hétig szerepelt a holland toplistán, ahol egészen a csúcsig jutott, és a tulipánok hazájában ez lett az év slágere. Az egyvelegben az Andrews Sisters olyan örökzöldjei szólalnak meg, mint a Boogie Woogie Bugle Boy, a South American Way, a Bei mir bist du schön, az In the Mood, a Rum And Coca Cola, a Tico Tico, a Say Si Si (Para Vigo Me Voy), a Pennsylvania 6-5000 és az American Patrol. A Star Sisters rövidesen Hollandián túl is ismertté vált: a lányok csinosak voltak, jól énekeltek, és az sem volt mellékes szempont, hogy a sok Stars on 45-egyveleg egyikét végre konkrét arcokhoz köthette a közönség. Kell-e mondani, hogy a trió karrierje egy hasonló albummal folytatódott 1984-ben?


Hurrá, Hollywood!
A Hooray for Hollywood – ahogy a címéből valószínűleg mindenki sejti – a film fővárosának fénykorát idézte, természetesen a zene segítségével. Az A oldalt nyitó egyveleg a tragikus sorsú sztárnak, Marilyn Monroe-nak (1926–1962) állít emléket. A szexistennő legemlékezetesebb filmslágerei csendülnek fel: a My Heart Belongs to Daddy eredetileg a Szeressünk! (1960) című filmben hangzott el, az I Wanna Be Loved by You a klasszikus vígjáték, a Van, aki forrón szereti (1959) betétdala volt, a Diamonds Are a Girl's Best Friend pedig a Szőkék előnyben (1953) című filmhez íródott. A Monroe-egyveleg mellett három önálló feldolgozás és egy vadonatúj dal is helyet kapott az A oldalon: az Alexander's Ragtime Band, a Mister Sandman, a Cry Me a River és a This Is Only the Beginning. Az Alexander's Ragtime Band a legendás zeneszerző, Irving Berlin (1888–1989) első nagy slágere volt 1911-ből. A Mister Sandman Pat Ballard 1954-es szerzeménye, nagyon sokan műsorukra tűzték (az Andrews Sisters is), a legismertebb verziót Emmylou Harris énekelte 1981-ben. A dal refrénje így szól: „Mister Sandman, bring me a dream”, de hogy a kívánt álom mi legyen, az attól is függött, hogy együttes vagy szólista énekelte-e a dalt, illetve utóbbi milyen nemű volt. Ballard karácsonyi verziót is írt, bár olyan nagyon nem kellett megszakadnia a versfaragásban, a Mr. Sandmant például egyszerűen csak lecserélte Mr. Santára, vagyis a Mikulásra. (Az angol nyelvterület karácsonyi hagyományai szerint a Télapó hozza az ajándékokat.) A Cry Me a River Arthur Hamilton 1953-as szerzeménye, a This Is Only the Beginning viszont vadonatúj felvétel volt, Eggermont és Martin Duiser (a Champagne együttes „házi szerzője”) közös szerzeménye.


A B oldal az album címadó egyvelegével indul, amely szintén három tételből áll, akárcsak a Monroe-egyveleg. A Hooray for Hollywood Johnny Mercer és Margaret Whiting szerzeménye, eredetileg a Hollywood Hotel című 1937-es filmhez írták. A Hallelujah Vincent Youmans, Leo Robin és Clifford Grey szerzeménye, a sikeres Broadway-musical, az 1927-ben bemutatott Hit the Deck betétdalainak egyike, a darab második felvonásának elején hangzik el. A There's No Business Like Showbusiness szerzője ugyancsak Irving Berlin: az Annie Get Your Gun című 1947-es musicalhez írta, amelyben háromszor is eléneklik. 1954-ben egy filmet is forgattak ugyanezzel a címmel, az egyik főszereplő mellesleg Marilyn Monroe volt, ám Berlin szerzeményét nem ő, hanem a másik női főszereplő, Ethel Merman énekelte. A Star Sisters albumának B oldalán még öt önálló szerzemény hallható, két feldolgozás és három vadonatúj dal. Az örökzöldek: Sentimental Gentleman (Frank Perkins – Mitchell Parish, 1932) és Lullaby of Broadway (Harry Warren – Al Dubin, 1935). Az új dalok: Hawaiian Summer, Drivin' With My Baby (Thru' The Valley) (a szerzők mindkét esetben: Gregory Elias – Hans Hollestelle – Jaap Eggermont – Peter Schön) és a Showbusiness (Jaap Eggermont – Martin Duiser). A Hooray for Hollywood LP már Hollandiában sem aratott akkora sikert, mint a debütáló album: csupán öt hétig szerepelt a toplistán, és a 27. helynél feljebb nem jutott. A kislemezre kimásolt címadó egyveleg a 22. helyig jutott, és hat héten át szerepelt a rangsorban, a Monroe-egyveleg azonban csak a slágertippek között szerepelt.


Az imázsváltás és az utósztori
Az 1980-as évek közepén a Stars on 45-féle egyvelegek divatja elmúlt, így a Star Sisters számára szükségessé vált az imázsváltás. Mivel a kulisszák mögött állítólag nem volt tökéletes az összhang a Paaij nővérek és Sylvana között, Van Veen kisasszony megvált a formációtól. Helyére Ingrid Ferdinandusse érkezett. A megújult trió megvált a nosztalgiázó repertoártól és az ahhoz kitalált imázstól is, és modern tánczenével jelentkezett. Természetesen külső megjelenésüket is az új hangzáshoz igazították: ízig-vérig modern fiatal hölgyeket láthattunk, sportosan lezser vagy merészen szexis öltözékekbe bújva. A harmadik album, a Danger éppúgy a Red Bullet Productions égisze alatt jelent meg, mint az előző kettő, a produceri teendőket azonban már nem Jaap Eggermont látta el, hanem Eric van Tijn és Jochem Fluitsma. (Többek között egy másik női trió, a Mai Tai slágergyárosai.) Legyünk őszinték, a megváltozott hangzásvilág nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az album csupán a 44. helyig jutott a holland slágerlistán, ahonnan néhány héten belül el is tűnt. A kislemezre kimásolt címadó dal, a Danger a 24. helyig küzdötte fel magát, a következő három single [He's The 1 (I Love), The Duke of Dance, New York City (Just Another Night In)] viszont csak a slágertippekben szerepelt. A hölgyek még két kislemezzel próbálkoztak – köztük a szexi slágerekből készült Bad Girls című egyveleggel, melynek gerincét Donna Summer örökzöldjei alkotják –, és mivel ezekkel sem értek el jelentősebb eredményeket, a Star Sisters 1987-ben feloszlott. 


Az 1985-ben kivált Sylvana van Veen még abban az évben egy duót alapított élettársával Tabasco Affair néven. Egyetlen kislemezük jelent meg, a We Belong Together, amely szintén Eric van Tijn és Jochem Fluitsma produkciója. Mivel ez sem aratott sikert, a Tabasco Affair eltűnt a poppalettáról. Patricia Paay már a Star Sisters-korszakban, 1984-ben meztelenül pózolt a holland Playboy számára. Húga sem akart elmaradni mögötte: Yvonne 1987-ben vált meg a ruháitól, a férfi közönség teljes megelégedésére. Patricia később is kedvet kapott ahhoz, hogy közszemlére tegye csábító idomait: 1996-ban és 2009-ben is levetkőzött a nyuszis magazin számára. Utóbbi fotózáskor már hatvanéves (!) volt, így övé „a legidősebb playmate” megtisztelő (?) címe, amelyet talán éppen Zalatnay Saroltától szerzett meg, aki ominózus Playboy-fotózása idején „csak” 54 éves volt. Yvonne a Star Sisters feloszlása után rádiós műsorvezetőként is öregbítette hírnevét. 1992-ben nővére, Patricia után utazott az Egyesült Államokba. Patricia ugyanis még 1987-ben a tengerentúlra költözött harmadik férjével, a nálánál 15 évvel fiatalabb Adam Curry műsorvezetővel és vállalkozóval. Yvonne egy ideig Curry asszisztenseként dolgozott, 1996-ban azonban hazatért. 1990. augusztus 27-én megszületett Patricia és Adam kislánya, Christina. A házastársak 1999-ben tértek vissza Hollandiába. Tíz év múlva elváltak, miután Curry beismerte, hogy félrelépett Micky Hoogendijk modellel. Patricia, Yvonne és Ingrid 2007-ben kis időre újra összeállt, amikor remixváltozatban megjelent a Star Sisters debütáló albuma. Patricia egyébként mind a mai napig gyakran szerepel a holland médiában, különböző szórakoztató tévéműsorok résztvevőjeként vagy zsűritagjaként. 2013-ban kiadott életrajza oly nagy példányszámban kelt el, hogy azóta már egy újabb kiadás jelent meg belőle.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1983: Medley / The Star Serenade
* 1984: Hooray for Hollywood / Showbusiness
* 1984: A Tribute to Marilyn Monroe / Hawaiian Summer
* 1984: Mister Sandman / A Tribute to Marilyn Monroe
* 1984: Godzilla / Drivin' With My Baby (Tru' the Valley)
* 1985: He's The 1 (I Love) (Dance Mix) / He's The 1 (I Love) (Dub Version)
* 1985: He's The 1 (I Love) (Dance Mix) / He's The 1 (I Love) (Dub Version) / Cold As Ice
* 1985: He's The 1 (I Love) / Cold As Ice
* 1985: The Duke of Dance (Dance Mix) / The Duke of Dance (Instrumental Mix)
* 1985: The Duke of Dance / Dancing in the Street
* 1985: Danger / Danger (Instrumental) / You're My First, You're My Last
* 1986: New York City (Just Another Night In) / Baby Love
* 1986: New York City (Just Another Night In) / You Make Me Feel Alive
* 1986: Are You Ready for My Love / Are You Ready for My Love (Special Edit)
* 1986: Are You Ready for My Love (The Rap Mix) / Are You Ready for My Love (Extended Remix) / Are You Ready for My Love (Special Edit)
* 1987: Bad Girls / Heatwave
* 1995: Medley (Original Version) / Medley (Megamix)


Albumok
* 1983: The Star Sisters – Tonight 20.00 Hrs
* 1984: Hooray for Hollywood
* 1985: Danger

Válogatások
* 1983: Hooray for The Star Sisters
* 2007: The Star Sisters – Tonight 20.00 Hrs (Remix 2007)

VIDEÓK



The Andrew Sisters Medley (Original Clip)







Bad Girls (csak zene!)

2014. augusztus 3., vasárnap

MASTER GENIUS

A holland Master Genius egy stúdióprojekt volt, amelyet a Cat Music lemezcég hívott életre, hogy meglovagolja a breakdivatot. A formáció legismertebb felvétele a Let's Break, amely különböző hosszúságú változatokban jelent meg. 


KÖZREMŰKÖDŐK
* Geertjan Hessing
* Aart P. Mol 
* Erwin van Prehn 
* Cornelis R. Cees Bergman 
* Elmer Veerhoff 

KARRIERTÖRTÉNET
A Catapult együttes 1973 és 1979 között népszerű zenekarnak számított Hollandiában. (Más források szerint a banda 1972 és 1978 között létezett.) Az öt zenész az akkoriban divatos glamrockot játszotta ebben a felállásban: Aart Mol (basszusgitár, ének), Geertjan Hessing (dobok), Erwin van Prehn (gitár), Cees Bergman (ének), Mike Eschauzier (billentyűs hangszerek). 1974 áprilisában Eschauzier távozott, helyét Elmer Veerhoff foglalta el. Miután a glamrock kiment a divatból, a Catapult feloszlott. A zenészek viszont nem mondtak búcsút egymásnak, hanem megalapították a Cat Music kiadót, és különböző neveken jelentettek meg újabb és újabb felvételeket. Ezeket olykor előadóként is, máskor csak szerző-producerként (Adams & Fleisner álnéven) jegyezték. A Cat Music sztárjai közül a magyar diszkókedvelő közönség számára alighanem a The Monotones (Disco njet, wodka da; Mono; Zero to Zero), a Digital Emotion (Get Up, Action; Go Go Yellow Screen; Don't Stop), a Gazuzu (Go Go Gorilla), a Fantastique (Mama Told Me), a Video Kids (Woodpeckers from Space; Do the Rap), L-Vira (Talkin' 'bout Rambo), a Tower (See You Tonight) és a Tempo Rubato (Don't Stop the Classics) neve a legismertebb.


A Cat Music projektje volt az 1983-ban életre hívott Master Genius is. Az Adams & Fleisner tagjai írták a dalokat, és természetesen a produceri teendőket is ellátták. A produkció „élő” bemutatásához breaktáncosokat szerződtettek, nevüket a netes forrásokban nem találtam meg. Az első felvétel, az 1983-ban megjelent Let's Break egész Európában nagy sikert aratott, jelen sorok írójának is nagy kedvence volt anno. A breakmotívumokat más felvételekből átemelt zenei részletek tarkították. Ezek egy része (Get Ready; Go Go Yellow Screen) az Adams & Fleisner produkciói közül való, a többit (például: Hang On Sloopy; Superfreak; Living on Video) másoktól kölcsönözték. Nem tudni, hogy ezt engedéllyel tették-e, vagy sem. Nem találtam nyomát annak, hogy az eredeti előadók tiltakoztak volna, noha pár évvel később a M.A.R.R.S. sample-slágere, a Pump Up the Volume jogi problémákat okozott az engedély nélkül felhasznált hangminták miatt. 1984-ben még egy Master Genius-egyveleg keltett figyelmet a rajongók körében: a Let's Break Into the 80's ugyanazt a receptet követte, mint az elődje. A formáció 1984-es albumán természetesen mindkét egyveleg megtalálható. 1986-ban egy kislemez erejéig még egyszer feltűnt a popvilágban a Master Genius neve, ám a breakkel együtt a fantomzenekar is kiment a divatból. A Cat Music azonban nem szűnt meg, nekik köszönhetjük a (szerintem rettenetes) Hupikék törpikék-hanglemezeket is.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1983: Let's Break / Let's Break (Special Hot Dog Edit) 
* 1984: Let's Break Into the 80's / Super Break (Special Edit)
* 1984: That's Soul / Soul Music
* 1986: Masters / The Four – Two – Two – Syndrom 

Album
* 1984: The Album

MASTER GENIUS-VIDEÓK


Let's Break (másik klip)

CAT MUSIC-PRODUKCIÓK

Mono (Előadó: The Monotones)

Mama Told Me (Előadó: Fantastique)

Go Go Yellow Screen (Előadó: Digital Emotion)

Go Go Gorilla (Előadó: Gazuzu) (csak zene!)

See You Tonight (Előadó: Tower)

Don't Stop the Classics (Előadó: Tempo Rubato) (csak zene!)