disco

disco

2012. január 31., kedd

RIGHT SAID FRED

Az angol Right Said Fred együttest 1989-ben alapította Richard és Fred Fairbrass. A formáció neve Bernard Cribbins 1962-es slágerének címéből származik. 1990-ben csatlakozott hozzájuk jó barátjuk, Rob Manzoli. A Right Said Fred az 1990-es évek elején volt különösen népszerű olyan slágerekkel, mint az I’m Too Sexy, a Don’t Talk Just Kiss, a Deeply Dippy és a Hands Up (4 Lovers). A Fairbrass fivérek fénykorukban meztelenül pózoltak a Playgirl magazin számára. (Rob Manzoli nem kívánt vetkőzni, bár némelyik fotón ő is látható.) 1996-ban Manzoli kivált a trióból, és a Right Said Fred csak 5 évvel később hallatott magáról ismét. Az együttes különösen a homoszexuálisok körében örvend nagy népszerűségnek, hiszen Richard Fairbrass nyíltan vállalja biszexuális hajlamait. (Öccse heteroszexuális beállítottságú.) 2007-ben egy moszkvai melegjogi megmozduláson vettek részt, ahol az ellentáborból néhányan rájuk támadtak. Richard az arcán megsérült, Fredet szintén inzultálták.


TAGOK
* Richard Fairbrass [Richard Peter John Fairbrass] (Egyesült Királyság, Kingston upon Thames, 1953. szeptember 22.)
* Fred Fairbrass [Christopher Bernard Fairbrass] (Egyesült Királyság, Dartford, Kent, 1963. november 2.)
* Rob Manzoli (London, 1954. január 29.) – 1990-től 1996-ig volt az együttes tagja

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Richard és Fred épp hogy befejezték iskolai tanulmányaikat, máris belevetették magukat a könnyűzenei életbe. The Actors néven végigturnézták egész Angliát a Suicide nevű New York-i elektronikus duóval. Játszottak a Joy Divisionnel, és dolgoztak Mick Jaggerrel is. Fred Bob Dylannel, Richard pedig David Bowie-val lépett fel közösen. 1988-ban duójuk felvette a Trash, Flash and Money nevet, majd áttelepültek New Yorkba. A keleti parton turnéztak, nem is sikertelenül, hiszen az EMI szerződtette őket. Ennek ellenére 1989-ben visszatértek Londonba, ahol újra nevet változtattak: Bernard Cribbins 1962-es slágere nyomán felvették a Right Said Fred nevet. A következő évben csatlakozott hozzájuk jó barátjuk, Rob Manzoli. A trió hozzálátott a slágergyártáshoz, melynek eredményeként 1991. július 15-én egy új cégnél, a Tugnál megjelent első kislemezük, az I’m Too Sexy. A dal egy önelégült divatmodellről szól, hogy mi minden teszi őt szexivé. A kalapjától a kocsiján át a macskájáig sok minden szóba kerül, különösen a trikója. („I'm too sexy for my shirt / too sexy for my shirt / So sexy it hurts…”) Az I’m Too Sexy hat hétig szerepelt a londoni slágerlista második helyén, megdöntve ezzel a Dr. Hook & The Medicine Show 1976-os, öt héten át tartó rekordját, melyet A Little Bit More című felvétellel állítottak fel. Ami egyébként nem sikerült Angliában, az összejött az Egyesült Államokban, ahol a The Beatles után a Right Said Fred volt az első olyan angol együttes, amely már a debütáló kislemezével vezette az amerikai toplistát. Az I’m Too Sexy további 31 országban lett listavezető. Ma már az 1990-es évek egyik popzenei örökzöldjének számít, noha az új évezredben az amerikai Blender zenei magazin minden idők 50 legrosszabb felvétele között a 49. helyre sorolta. E lista milyenségéről egyébként elég annyit tudni, hogy előttük a The Beatles (Ob-la-di, Ob-la-da), mögöttük pedig Celine Dion (My Heart Will Go On) szerepel, de az illusztris társaságban képviselteti magát többek között Meat Loaf, a Simon & Garfunkel duó, Billy Joel, az R. E. M., Whitney Houston, a The Doors, a Genesis és Madonna is. (Az első hely a Starship együttes We Built This City című 1985-ös slágerének jutott.)


A sikerektől a feloszlásig
1991 novemberében jött a következő sláger, a Don’t Talk Just Kiss, amelyben a háttérvokált az amerikai Jocelyn Brown énekli. A dal Európában és az Egyesült Államokban egyaránt sikert aratott, az I’m Too Sexy népszerűségét azonban nem múlta felül. Angliában 1992. március 9-én jelent meg a trió harmadik kislemeze, a Deeply Dippy. Ezzel végre sikerült az angol toplista élére kerülniük, leszorítva a Shakespears Sister Stay című balladáját az első helyről, amelyet a női duó slágere két hónapig foglalt el. A kislemezzel párhuzamosan jelent meg a Right Said Fred első albuma, az Up, amely az albumlistán vette át a vezetést, és közel egy évig szerepelt a brit Top 40-ben. Több mint hétmilliót adtak el belőle világszerte, és ennek köszönhetően platinalemezzé vált. Az album 10 felvétele közül a Those Simple Things szintén megjelent kislemezen. A dupla A oldalas kiadvány másik felén a The Lovin’ Spoonful Daydream című 1966-os slágerének feldolgozása hallható, amely azonban nem került rá az albumra. A Right Said Fred 1992-ben Európában, az Egyesült Államokban, Japánban és Ausztráliában turnézott. A zenészek két Ivor Novello-díjat vehettek át az I’m Too Sexy és a Deeply Dippy című dalaikért. 1993 februárjában került a boltokba a Stick It Out című jótékonysági kislemezük, amelyet barátaik társaságában vettek fel. A dal negyedik helyezést ért el az angol toplistán. Néhány hónappal később megjelent a trió második albuma, a Sex and Travel, amelynek Angliában szerény visszhangja volt csupán, akárcsak a kislemezre kimásolt három dalnak: Hands Up (4 Lovers), Bumped, Wonderman. Harmadik albumuk, a Smashing! saját lemezcégük, a Happy Valley gondozásában került forgalomba 1996-ban. Erről a Big Time és a Living on a Dream című dalokat másolták ki kislemezre, a kiadványt pedig az együttes egy újabb nagyszabású turnéval népszerűsítette. Még ugyanabban az évben a Fairbrass fivérek és Manzoli útjai szétváltak. Közös lemezcégükön megosztoztak, majd a Right Said Fred évekre eltűnt a popvilágból.


Német újjászületés
2000-ben a testvérek a berlini BMG lemezcéghez szerződtek. A következő évben új kislemezük jelent meg You’re My Mate címmel, melynek elkészítésében Myke Gray gitáros is részt vett. (Bizonyos források Manzoli utódjaként emlékeznek meg róla, mások szerint nem csatlakozott ténylegesen a Fairbrass fivérekhez.) A dal egész Európában népszerűvé vált: Németországban negyedik helyezést ért el a slágerlistán, Angliában pedig bejutott a Top 20-ba. 2002-ben a You’re My Mate lett a dél-afrikai rögbiválogatott hivatalos himnusza. Aranylemezzé vált a Fredhead című újabb album is, amely a német albumlistán rögtön a második helyről indult, és 2001 nyarán végig a Top 20-ban maradt. A következő évben hasonló sikert ért el a Stand Up című album és a Stand Up (For The Champions) című kislemez is: mindkettő bejutott a német Top 10-be, a kislemez pedig vezette a japán slágerlistát. Nem maradt el a sportvilág érdeklődése sem: az amerikaifoci-liga, az NFL számos csapata vette kölcsön a dalt, amelyet a 2010-es foci-vb-hez is felhasználtak. 2004 és 2006 között a Right Said Fred Németországban adott koncerteket, a Fairbrass fivérek voltak például Nena turnéjának sztárvendégei. A 2006-os labdarúgó-vb megnyitóünnepségén kétszázezer ember előtt léptek fel a Brandenburgi kapunál. 2007-ben visszatértek Angliába, hogy ott készítsék el a celebvilágot kiparodizáló I'm a Celebrity című új albumukat, amelyről a címadó dal kislemezen is megjelent. (Kritizáló szándékuk élét némileg tompítja, hogy maguk is aktív résztvevői a celebvilágnak, 2007-ben például beneveztek a Celeb vagyok, ments ki innnen! angol változatának soron következő szezonjára, de végül nem kerültek be a játékba.) Lényegében visszatértek első kislemezük, az I’m Too Sexy tematikájához, éppen ezért régi slágerük új változata is felkerült a celeb témájú albumra. Sexy Bum című 2009-es felvételük hivatalosan is letölthető volt. Az új dal 2009-ben kiadott válogatáslemezük előhírnökeként jelent meg. 2009 szeptemberében a watfordi Saracens FC rögbicsapata számára feldolgozták a Stand Up (For The Champions) című slágerüket, amely új címet kapott: Stand Up (For The Saracens). 2011. május 1-jétől a rajongók a Right Said Fred nyolcadik stúdióalbumának örvendezhettek, ráadásul a kiadványt a Night of the Living Fred elnevezésű turné népszerűsítette. Az örvendezésre és a népszerűsítésre szükség is volt, mert az album kifejezetten negatív szakkritikákat kapott.


Moszkvai incidens
2007. május 27-én a moszkvai Vörös téren melegfelvonulással emlékeztek meg arról, hogy 14 évvel korábban törölték a homoszexualitást mint bűncselekményt az orosz büntetőjogból. A Right Said Fred az esti zenés show-ra kapott meghívást mint fellépő, ám a szervezők felkérték őket arra, hogy vegyenek részt a délutáni gyűlésen is. A Fairbrass fivérek később azt állították, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást a rendezvényről. Így például nem tudtak arról, hogy a megmozdulást a rendőrség nem engedélyezte, és valójában egy melegfelvonulásról van szó, nem pedig a polgári jogokról és a szólásszabadságról, ahogyan arról őket a szervezők tájékoztatták. A térre érkező testvéreket azonnal megrohanták a riporterek. Váratlanul egy férfi verekedte át magát az újságírókon keresztül, és ököllel Richard arcába vágott. A fivérek megpróbáltak távozni, ám a rendőrök megakadályozták őket ebben. A kialakult káoszban Richardot még három-négy alkalommal arcon ütötték, Fredet pedig rángatták és rugdosták. Végül sikerült kiszabadulniuk a veszélyes helyzetből, ám támadóik üldözőbe vették őket. Két rendőr kelt a védelmükre, és elfogták az egyik támadót. A testvéreket végül az egyik szervező kocsival menekítette ki a térről.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1991: I'm Too Sexy / I'm Too Sexy (Instrumental)
* 1991: Don't Talk Just Kiss / Don't Talk Just Kiss (Instrumental)
* 1992: Deeply Dippy (Single Mix) / Deeply Dubby (Single Mix)
* 1992: Those Simple Things / Daydream
* 1992: Love for All Seasons (7" Edit) / Love for All Seasons (Monster Club Mix) / Love for All Seasons (Macca at Work Mix) / Love for All Seasons (Deep Undercover Mix)
* 1993: Stick It Out (Comic Relief) / Stick It Out (Aerobic Mix)
* 1993: Bumped (Radio Version) / Bumped (Aschun Mix) / Bumped (City Mix) / Turn Me On (Re-Wrap Version)
* 1993: Hands Up (4 Lovers) (7" Mix) / Hands Up (4 Lovers) (The Morning Mix) / Hands Up (4 Lovers) (The Radio/Club Mix) / Bingo
* 1994: Dance, Dance, Dance (Under the Moon) (Radio Edit) / Dance, Dance, Dance (Under the Moon) (Jungle-Mix) / Dance, Dance, Dance (Under the Moon) (Double-Corona-Mix)
* 1994: Wonderman (7" Version) / Wonderman (12" Edit) / Wonderman (Acapella) / Wonderman (12" Backing Track Un-Edited) / Wonderman (7" Alternative Lead Vocal)
* 1995: Living on a Dream (Edit) / Living on a Dream (Alex Party Dream Mix) / Living on a Dream (Party Faithful Dub) / Living on a Dream (G Club Mix) / Living on a Dream (Party Faithful Mix) / Living on a Dream (Extended)
* 1996: Everybody Loves Me / Everybody Loves Me (Party Faithful Mix) / Everybody Loves Me (Piano Mix) / Living on a Dream (Full Monty Mix)
* 1996: Big Time (Radio Edit) / Big Time (G Club Huge Time Mix) / Big Time (Joe T. Vannelli World Dubby Mix) / Big Time (Joe T. Vannelli Corvette Mix) / Big Time (Da Loops Boomarama Mix)
* 2001: You're My Mate / Love Song
* 2001: MoJive (Radio Edit) / MoJive (Video AC-Koma/Blue PM Mix) / MoJive (AC Koma RMX) / Insatiable You
* 2001: Lovesong / You're My Mate (Amigo Mix) / Lovesong (Dance Drive Mix) / Lovesong (Synth Mix) / Lovesong (Commander Tom Mix)
* 2002: Stand Up (For the Champions) (Radio Edit) / Stand Up (For the Champions) (Single Edit) / Stand Up (For the Champions) (Extended Mix) / Stand Up (For the Champions) (Blue PM RMX) / Stand Up (For the Champions) (Razzio Club Mix by Pierre Deutschmann)
* 2002: I Love You (But I Don't Like You) (SH 101 Radio Mix) / I Love You (But I Don't Like You) (Yanou's Mix) / I Love You (But I Don't Like You) (Yanou's Club Mix) / Don't Talk Just Kiss (DJs@Work Remix)
* 2003: We Are the Freds (Radio Edit) / We Are the Freds (Acoutic Mix) / Sweet Wonderful You / We Are the Freds (Video) / Studio in London (Video)
* 2003: We Are the Champs / Sweet Wonderful You / We Are the Freds (Acoustic Mix)
* 2004: The Wizard (feat. Doris Dubinsky) / The Wizard (Acoustic Version)
* 2005: Where Do You Go to My Lovely? (Radio Edit) / Where Do You Go to My Lovely? (Xmas Mix) / Where Do You Go to My Lovely? (Beer Killer Mix) / Jump Start / Where Do You Go to My Lovely? (Video)
* 2007: I'm Too Sexy 2007 (Tastemakers Radio Mix) / I'm Too Sexy 2007 (Tropicana Radio Mix) / I'm Too Sexy 2007 (Tastemakers 12 inch) / I'm Too Sexy 2007 (Liquid Nation's New York Pussy Club) / I'm Too Sexy 2007 (Soul Corporation Remix) / I'm Too Sexy (Original Mix) (2006 Version)
* 2009: I'm a Celebrity (Rhythm Mix) / I'm a Celebrity (Pop Mix)
* 2009: Sexy Bum / Sexy Bum (Extended Mix) / Sexy Bum (Club Edit) / Sexy Bum (Dance Mix)
* 2009: Right on the Kisser
* 2010: Stand Up (For the Champions) (feat. Höhner)


Albumok, válogatások
* 1992: Up
* 1993: Sex and Travel
* 1996: Smashing!
* 2001: Fredhead
* 2002: Stand Up
* 2004: Introducing (válogatás)
* 2006: For Sale
* 2008: I'm a Celebrity
* 2009: Hits (válogatás)
* 2011: Stop the World

VIDEÓK


Don't Talk Just Kiss (featuring Jocelyn Brown)














The Wizard (featuring Doris Dubinsky) 



2012. január 30., hétfő

MAN 2 MAN

Az amerikai Man 2 Man duót két fiútestvér alapította 1983-ban, ezt a nevet azonban csak 1984-től használták. Az együttes imázsa és repertoárja a tagok homoszexuális beállítottságát tükrözte. Korai felvételei Bobby Orlando, a legendás New York-i diszkóproducer támogatásával készültek. A Man 2 Man legismertebb slágere a Male Stripper, amely többféle változatban is megjelent. A Man Parrish társaságában felvett verzió lett a legsikeresebb, amelyet Man 2 Man meets Man Parrish néven adtak ki.


TAGOK
* Miki Zone [Bruno Cilione] (? – 1986. december 31.)
* Paul Zone [Paolo Cilione]

KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Zone fivérek az 1970-es évek közepén jelentkeztek először a könnyűzenei életben. Harmadik testvérükkel, Armanddal 1975-ben megalapították a The Fast együttest, amelyben az évek folyamán megfordult még Louis Bova, Tommy Moonie, Tommy Victor, Ian North, Joe Poliseno, Peter Hoffman és Robert Hoffman is. A zenekar első kislemeze 1976-ban jelent meg a CBS Recordsnál Boys Will Be Boys címmel, a producer Bobby Orlando volt. A dal motívumai az 1960-as évek popzenéjét idézték, a szintetizátorok használata azonban az 1980-as évek new wave sztárjait előlegezte meg. A Blondie és a The Go-Go’s producere, Richard Gottehrer irányításával született meg az It's Like Love című kislemez, amely 1977-ben került a boltokba. Ugyanebben az évben készült a Kids Just Wanna Dance című felvétel is, amelyet 30 évvel később a Spin Magazine (a legendás szaklap, a Rolling Stone egyik konkurense) az 1977-es esztendő 20 legjobb kislemeze közé sorolt. 1978-ban Armand távozott az együttesből. A The Fast turnéra ment, ahol felfigyelt rá Ric Ocasek, a The Cars együttes frontembere. Ocasek meghívta a The Fastot, hogy lépjen fel a The Cars koncertjein mint előzenekar. Összeköttetéseit is felhasználta a Zone fivérek érdekében. Ennek köszönhetően a The Fast rövidesen lemezszerződést kapott a Columbia Recordsnál. Előbb egy új előadókat bemutató válogatásalbum elkészítésében vett részt, majd 1980-ban megjelent első nagylemeze, a The Fast for Sale. 1981-ben jött a folytatás, a Leather Boys from the Asphalt Jungle. A baráti támogatás ellenére a The Fastnek nem sikerült a nagy áttörés, lemezei csak szűk körben váltak ismertté, ezért Paul és Miki az arculatváltás mellett döntött. A Kraftwerk, a Yello, a Depeche Mode, a DAF és a Soft Cell példáját követve érdeklődésük az elektronikus zene felé fordult. Szerencséjükre régi barátjuk, Bobby Orlando is lépést kívánt tartani az új zenei trenddel.


Vetkőző férfi
Orlando 1980-ban alapított saját lemezcéget, és néhány év leforgása alatt a könnyűzene egyik meghatározó személyisége vált belőle. Szólólemezeket adott ki, producerként pedig olyan új sztárok karrierjét indította el, mint a The Flirts, Divine vagy a Pet Shop Boys. Anyagi ügyekben azonban a legkevésbé sem lehetett nagyvonalúnak nevezni, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy később több pártfogoltja is beperelte. A Zone fivérek az 1980-as évek elején három új dalt vettek fel Orlando cégénél: Male Stripper, At the Gym és Unisex Haircut. Az utóbbi jelent meg legelőször, egész pontosan 1983-ban. Orlando összehozta az előadókat Denny O’Conner producerrel, aki névváltoztatást javasolt. Előbb a Man's Favourite Sports nevet választották, de rövidesen kiderült, hogy ezt már egy másik együttes használja, így végül a Man 2 Man mellett döntöttek. 1984-ben megjelent a Hottest of the Hot című maxijuk, amelynek B oldalára a The Four Seasons 1963-as slágere, a Walk Like a Man feldolgozása került. Még ugyanabban az évben kiadták az All Men Are Beasts / Male Stripper című maxijukat is, amely az Egyesült Államokban ugyan nem sok vizet zavart, a szomszédos Mexikóban viszont nagy sikert aratott. A fivérek egy időre Mexikóba költöztek, amelyet második hazájuknak tekintettek. Mexico Cityben Jessica Williams énekesnővel közösen vették fel a These Boots Are Made for Walking című dalt, amelyet 1966-ban Nancy Sinatra vitt sikerre, egy évtizeddel később pedig Amanda Lear tűzött műsorára. 1986-ban a Zone testvérek visszatértek az Egyesült Államokba, ahol egy másik New York-i zenész-producerrel, Man Parrishsel kerültek kapcsolatba. Man Parrish újrakeverte az All Men Are Beasts / Male Stripper maxi dalait, és piacra dobta az új verziókat. A két szám sorrendjét azonban felcserélte, mert úgy gondolta, a Male Stripper esélyesebb arra, hogy slágerré váljon. Nem tévedett, hiszen a dal nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is felkerült a slágerlistákra, ami egy kimondottan meleg vonatkozású dal esetében addig csak a Village People-nek sikerült. A dal refrénje így hangzik: „Strip for me babe / Strip for you / Strip for me 'cause, I want you to”, egy géphang pedig ezt ismételgeti: „I was a male stripper in a gogo bar”.


A sikertől a feloszlásig
A Male Stripper épphogy elindult világhódító útjára, amikor a duó egyik tagja, Miki Zone 1986 szilveszterén agyhártyagyulladásban elhunyt. Pault természetesen megrázta fivére halála, de nem vonult vissza. Az együttes nevét Man to Manre változtatta, és újabb dalokat vett fel. Ezek között volt két diszkóklasszikus feldolgozása is, a Grace Jones által slágerré vált I Need a Man és a Gibson Brothers örökzöldje, a Cuba. Ez utóbbi kislemez B oldalán Patrick Cowley és Sylvester (szintén a melegdiszkó néhai sztárjai) Do Ya Wanna Funk? című slágerének feldolgozása hallható, amelyet Paul a másik fivérével, Armanddal, illetve Man Parrishsel közösen készített. A Village People volt producere, Jacques Morali jóvoltából az At the Gym című korai Man 2 Man-dal született újjá, és került fel a francia slágerlistára. Paul Zone egészen 1990-ig fellépett Man to Man néven. 1990-ben a Blondie énekesnőjével, Debbie Harryvel közösen énekelte lemezre a I'll Try Anything Once című dalt. A Man 2 Man karrierje ezzel véget ért. 1996-ban AIDS-ben elhunyt Armand Zone. Az egyetlen életben maradt fivér, Paul a Man 2 Man megszűnése óta eltelt húsz évben nem tért vissza a könnyűzenei életbe, fotóiból azonban időnként kiállítást szervez, mint például 2009 őszén Berlinben The New York Underground címmel. 2010. május 26-án Barcelonában nyílt újabb fotókiállítása.


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1984: Hottest of the Hot (Sweat in the Dark Mix) / Hottest of the Hot (Sweaty Dub) / Walk Like a Man (Masculine Mix) / Walk Like a Man (Instrumental) / Walk Like a Man (Radio Walkman Mix)
* 1984: All Men Are Beasts / Male Stripper
* 1985: Mas Ardiente Que El Sol (Remix) / Mas Ardiente Que El Sol (Version Original) / Camina Como Un Hombre (Dance Mix) / Camina Como Un Hombre (Instrumental) / Camina Como Un Hombre (Radio Mix)
* 1986: These Boots Are Made for Walking / These Boots Are Made for Walking (Micromix) (Jessica Williams meets Man 2 Man)
* 1986: Energy Is Eurobeat (The 'Casey Jones' Mix) / Mexico (Vocal Edit) / Mexico (The 'Dos Hombre' Mix) / Energy Is Eurobeat (Edit) / Mexico (Spanish Vocal Edit)
* 1986: Male Stripper (UK Love Mix) / Male Stripper (Original US Remix) (Man 2 Man meets Man Parrish)
* 1986: Male Stripper (Bump N Grind Mix) / All Men Are Beasts (Bestiality Mix) (Man 2 Man meets Man Parrish)
* 1986: Who Knows What Evil / Who Knows What Evil (Nightmare Dub Mix)
* 1986: Sex Symbol (Lust-O-Rama Mix) / One Touch of Eros (Climax Mix) / The Art of Boise (Outro)
* 1987: Energy Is Eurobeat / Male Stripper (On the House Mix)
* 1987: Energy Is Eurobeat (UK Mix) / I Need a Man
* 1987: Hard Hitting Love / Hard Hitting Love (Nightmare Dub Mix)
* 1987: At the Gym (Breakdown Mix) / At the Gym (Instrumental) / At the Gym (7" Edit) / At the Gym (Build-Up Mix)
* 1987: I Need a Man / The Lonliest Man in the World / I Need a Man (Dub)
* 1987: I Need a Man / Energy Is Eurobeat (promóciós lemez)
* 1987: I Need a Man (New York Remix) / The Lonliest Man in the World / Love Me Like a Locomotive (Man-Hattan Express Mix) / I Need a Man (Original Mix)
* 1988: Cuba / Try My Love
* 1988: Energy Is Eurobeat (U.S. Remix) / Energy Is Eurobeat (U.K. Remix) / I Need a Man (Original Mix) / I Need a Man (New York Remix)
* 1988: I Wanna Dance With Somebody (Who Loves Me) / I Wanna Dance With Somebody (Who Loves Me) (Instrumental) (Barbara Doust Featuring Man 2 Man)
* 1988: New York City Beat / Everyday / Swinging on a Star / Swinging on a Star (Dub)
* 1988: Try My Love (Club Mix) / Try My Love (Street Mix) / Try My Love (A Cappela) / Try My Love (Jungle Mix) / Try My Love (Pop Radio) / Try My Love (Urban Radio)
* 1989: At the Gym / Energy Is Eurobeat
* 1989: Cuba / Do Ya Wanna Funk?
* 1989: I Need a Man / Swingin' on a Star
* 1989: Male Stripper (Out of the Ordinary Techno Mix) / Action! (Dance Floor Action!)
* 1989: Male Stripper / New York City Beat
* 1989: Male Stripper (Out of the Ordinary Techno Mix) / Male Stripper (Original Mix) / Action! (Dance Floor Action!) / Action! (Back Room Action!) / Action! (Action! Packed)

Albumok
* 1986: Malenergy
* 1988: Man to Man Featuring Paul Zone
* 1989: Man Two Man

Válogatások
* 1995: Male Stripper – The Best of Man 2 Man
* 2007: Male Stripper: Hits & Rarities 1985–1990 (2 CD)

VIDEÓK



Male Stripper (másik klip)






2012. január 29., vasárnap

DEBBIE HARRY

Debbie Harry (Egyesült Államok, Miami, 1945. július 1.) amerikai énekesnő, szövegíró és színésznő teljes neve: Deborah Ann Harry. Az IMDB filmes adatbázis szerint eredeti neve: Angela Tremble. A Blondie együttes énekesnőjeként vált világhírűvé az 1970-es évek második felében, sőt festett szőke haja inspirálta a zenekar nevét. A média különösen sokat foglalkozott vele, hiszen dekoratív külseje figyelemre méltó előadói képességekkel párosult. 1982-ben a Blondie feloszlott, ami részben népszerűsége visszaesésével, részben a zenészek között támadt feszültségekkel magyarázható. Debbie szólókarrierje már 1981-ben elkezdődött, de csak az 1980-as évek második felétől futott be igazán szólistaként. Mivel az évek múlásával a Blondie-nak valóságos kultusza támadt, az együttes 1996-ban újjáalakult, és mind a mai napig aktívan működik. Ráadásul számos újjáalakult zenekarral ellentétben nem a régi sikereiből akar megélni, hanem időről időre új dalokkal áll elő. Debbie filmszínésznőként sem ismeretlen, bár igazán nagy alakítások nem fűződnek a nevéhez. Néhány filmjét hazánkban is forgalmazták.


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Debbie-t három hónapos korában fogadta örökbe Catherine és Richard Harry, egy miami ajándékbolt tulajdonosai. 1963-ban érettségizett a New Jersey-i Hawthorne Főiskolán. Ezt követően a nagy múltú magánegyetem, a Centenary College hallgatója lett, ahol 1965-ben végzett. Ezután New Yorkba ment, ott a BBC Radio helyi irodájában egy évig titkárnői állást töltött be. A következő állomást az exkluzív Max’s Kansas City étterem és éjszakai klub jelentette, ahol pincérnőként alkalmazták. Később egy Playboy-klubban szintén pincérnő volt, egy igazi „Playboy-nyuszi”. Állítólag a Playboy illetékesei arra már nem találták alkalmasnak, hogy a magazin számára fotózzák, mindazonáltal a neten kering néhány korai aktkép az énekesnőről. (Később, amikor Debbie-ből sztár lett, a Playboy szívesen fotózta volna, ám ő akkor már fontolóra sem vett egy ilyen ajánlatot.) Egy Dunkin’ Donuts üzletben eladóként kapott munkát, de volt olyan időszak, amikor táncosként kereste a kenyerét.


Könnyűzenei karrierjét a The Wind in the Willows együttesben kezdte. A héttagú zenekar a nevét Kenneth Grahame gyermekirodalmi klasszikusától kölcsönözte, amely magyar nyelven előbb Szél lengeti a fűzfákat, majd Békavári uraság és barátai címmel jelent meg. Tardos Péter sajnos minden szempontból komolytalan 1981-es Rocklexikonja szerint a The Wind in the Willows „pszichodrámai borzadásokat vitt pódiumra idegileg cserzett, szűk hallgatóságának”, Debbie pedig „szénfekete hajjal csörgődobot rázott és énekelt”. Ennél talán többről lehetett szó, hiszen a Capitol Records 1968-ban kiadta a zenekar első albumát, amely a slágerlistán a 195. helyig jutott. (Évekkel később CD-n is forgalmazták.) Nyilván ez a szerény fogadtatás az oka annak, hogy a második nagylemez már nem jelent meg, noha azon Debbie állítólag többet énekelt, sőt ő írta a Buried Treasure című dal szövegét is. A felvett anyag valahol elkallódhatott, hiszen később a Blondie népszerűsége remek apropót jelentett volna a sikerrel kecsegtető megjelentetéséhez, ám erre nem került sor. Debbie útja ezután a The Stilettos női együtteshez vezetett. A triót egy fiúkból álló zenekar kísérte. Ehhez csatlakozott 1973-ban egy New York-i gitáros, egy bizonyos Chris Stein, aki igencsak bizalmas – és tartós – kapcsolatba került a szexis Debbie-vel.


A Blondie első korszaka
1974-ben Debbie és Chris egy saját együttest alapított, amely az Angel and the Snakes nevet vette fel. 1975-re alakult ki a stabil felállás: az éneklő Debbie és a gitározó Chris mellé csatlakozott Clem Burke dobos, Jimmy Destri billentyűs és Gary Valentine gitáros. A formáció a Blondie (Szöszi) név mellett kötött ki, amelyet Debbie javasolt. A dekoratív énekesnő ugyanis időközben szőkére festette a haját, s amikor gyalogosan vagy gépkocsival közlekedett, más járművek sofőrjei gyakran odakiáltottak neki, hogy „Hey, Blondie!”. Ezeknek a pasiknak egyébiránt semmi esélyük sem volt arra, hogy a szőkeség beszálljon a kocsijukba, mivel Debbie addigra már túl volt élete legijesztőbb autós kalandján. Állítólag az 1970-es évek elején egyik éjjel gyanútlanul beült egy ismeretlen férfi kocsijába, mivel az illető felajánlotta, hogy elviszi, taxi pedig nem volt a közelben. Az autóban kínos meglepetés érte a naiv leányzót, mivel belülről hiányoztak a kilincsek, és a sofőr sem volt kifejezetten rózsaillatú. Valahogy mégiscsak sikerült kiszabadítania magát, és elmenekülnie. Évekkel később a médiában látta viszont a furcsa fickót: Ted Bundy volt, a hírhedt sorozatgyilkos, aki 1974 és 1978 között több tucat fiatal nőt megerőszakolt és meggyilkolt. Elfogása után kétszer is megszökött, és újabb gyilkosságokat követett el. Debbie 2010-ben mesélte el először ezt a régi esetet. Egyesek úgy vélték, ezzel csupán a Blondie 2011-re tervezett új lemezének próbált előzetes promóciót biztosítani. Bundy ugyanis a nyomozás által feltárt adatok szerint nem próbálkozott bűncselekmény elkövetésével New Yorkban, ráadásul módszere is kicsit más volt. Az viszont kétségtelen, hogy áldozatainak pontos száma nem ismert, ezért nem lehet teljesen kizárni azt, hogy New Yorkban is lecsapott.


A Blondie-t a Private Stock Records szerződtette, első kislemeze, az X-Offender és első albuma 1976-ban azonban visszhangtalan maradt. Az együttes a következő évben a Chrysalis Recordshoz szerződött át. Először Ausztráliában került fel a slágerlistára, amikor egy ottani zenés tévéműsorban – nem egyértelmű, hogy véletlenül-e avagy szándékosan – az X-Offender helyett az In the Flesh című számának klipjét játszották le. A szerencsés kimenetelű malőrt követően beindult a Blondie karrierje, amely akkor ívelt igazán magasra, amikor a produceri teendőket Richard Gottehrer helyett Mike Chapman vette át. Az ő irányításával készültek a Blondie fénykorának legsikeresebb albumai, az 1978-as Parallel Lines, az 1979-es Eat to the Beat és az 1980-as Autoamerican. Ezeken olyan, ma már örökzöldnek számító slágerek hallhatók, mint például a Heart of Glass, a Sunday Girl, a Hanging on the Telephone, a Dreaming, az Atomic, a The Tide Is High és a Rapture. 1980-ban a Blondie adta elő az Amerikai dzsigoló című erotikus filmdráma főcímdalát, amelyet Giorgio Moroder és Debbie Harry közösen írtak Call Me címmel. Ezért mindkettőjüket a legjobb filmdalnak járó Golden Globe-díjra jelölték 1981-ben.


Részben Chapman hatására a Blondie repertoárja kiszélesedett, és a korábbi underground együttesből a populáris könnyűzene egyik sztárcsapata vált. Emiatt számos kritika érte a Blondie-t, mondván, hogy a siker érdekében „eladta” magát a hanglemeziparnak, és mindent eljátszott-elénekelt, ami sikerrel kecsegtetett, legyen szó diszkóról, funkyról, reggae-ről, rapről vagy éppen dzsesszről. Az együttesen belül Debbie „frontasszonyi” szerepköre okozott feszültségeket, mert a zenészek úgy érezték, egyenrangú alkotótársak helyett csupán az énekesnő kísérőit látja bennük a média és a közönség. Különösen az 1977-ben csatlakozott új gitárosok, Frank Infante és Nigel Harrison elégedetlenkedtek. 1981-ben a Blondie egy év szünetet tartott, amelyet azonban a tagok intenzív munkával töltöttek. Ekkor jelent meg Debbie és Jimmy Destri első szólóalbuma. Ugyanabban az évben vették fel a Blondie hatodik albumát, a következő évben kiadott The Huntert is. Az LP megbukott, az együttes népszerűsége pedig vészesen zuhanni kezdett. A kiújuló belső problémák, melyeket a zenészek kábítószer-fogyasztásából származó nehézségek tetéztek – nem is szólva a Chris Steinnél diagnosztizált életveszélyes bőrbetegségről –, a Blondie feloszlásához vezettek. Ezt a tényt 1982 novemberében jelentették be.


A szólista
1981. augusztus 8-án jelent meg Debbie első szólóalbuma, a KooKoo, amelynek produceri teendőit a Chic két kulcsembere, Bernard Edwards és Nile Rodgers látta el. Ők komponálták az LP legnagyobb slágerét, a Backfired című dalt, amely inkább emlékeztetett a Chic, mint a Blondie stílusára. Ez persze nem volt véletlen, ugyanis Debbie mint szólista igyekezett a Blondie-tól teljesen független, egyéni imázst kialakítani magának. Hajszíne sötétebb lett, külseje pedig egy sci-fi hősnőre hasonlított. Ez leginkább annak köszönhető, hogy nagylemezének borítóját A nyolcadik utas a Halál (1979) legendás űrszörnyének megalkotója, H. R. Giger tervezte. (Ő rendezte a Backfired klipjét is.) A képen Debbie arcát fémnyársak döfik keresztül, és ezt jómagam régebben hajlamos voltam valamiféle morbid akupunktúra-reklámként értelmezni. A londoni illetékesek viszont egyszerűen csak ízléstelennek találták a szerintem amúgy tényleg hatásos és figyelemfelkeltő borítót, és elutasították a Chrysalis Records azon óhaját, hogy a londoni metróban a borítófotó óriás poszterével reklámozzák a lemezt. A KooKoo egyébiránt hatodik lett a brit, és huszonötödik az amerikai slágerlistán. Voltak, akik szerint az amerikai helyezés egy Debbie-kaliberű sztár esetében tulajdonképpen bukást jelentett. Ezen lehet vitatkozni, de az tény, hogy a kislemezre kimásolt dalok a toplistákon valóban nem szerepeltek igazán meggyőzően.


A Blondie feloszlását követően Debbie ideje javát Chris ápolásának szentelte. Nehéz anyagi helyzetbe kerültek, elsősorban azért, mert a kábítószerfüggő Stein egymillió dollár adósságot halmozott fel a szenvedélye miatt. Ezekben az években Debbie énekesnői karrierje sem alakult túl jól, hiszen ideje se igazán volt az elmélyült munkára. Jó barátja, Giorgio Moroder komponálta Brian De Palma véres gengsztereposza, A sebhelyesarcú (1983) zenéjét, és az egyik dal, a Rush Rush előadására Debbie-t kérte fel. A film azonban csúnyán megbukott, és a soundtrack sem aratott elsöprő sikert. (A sebhelyesarcú ma már kultuszfilmnek számít, ámbár jómagam De Palma két másik gengszterfilmjét – Aki legyőzte Al Caponét (1987), Carlito útja (1993) – sokkal jobban kedvelem.) 1985-ben Debbie egy másik film, a Krush Groove egyik betétdalát énekelte. A Feel the Spin producere a Madonna felfedezőjeként emlegetett Jellybean (John Benitez) volt. A dal ötödik lett a dance slágerlistán, intrója, az „uno dos tres quatro” pedig az egyik leggyakrabban kölcsönvett hangmintává vált, amelyet az S’Express is felhasznált a Theme from S’Express című világslágerében. Az 1980-as évek közepén Debbie az idegösszeomlás szélére került, ezért elköltözött Steintől. Kapcsolatuk azonban nem szakadt meg, és amikor a gitáros állapota lehetővé tette, segített barátnője új albumának elkészítésében.


Az 1986. november 29-én megjelent Rockbird fogadtatása pontosan a KooKoo ellentéte volt, vagyis az album nem fogyott túl jól, a kislemezek viszont egész jól szerepeltek a slágerlistákon. Különösen a French Kissin (bizonyos kiadásokon: French Kissin' in the USA), amely Angliában és Ausztráliában bejutott a Top 10-be, és mindmáig Debbie legsikeresebb szólófelvételének számít. Mindazonáltal az Egyesült Államokban az In Love with Love volt a legnépszerűbb, hiszen vezette a dance slágerlistát. Az albumot ötféle színvariációval hozták forgalomba: a különböző kiadásokon az előadó neve és a lemez címe zöld, narancssárga, lila, rózsaszín vagy sárga betűkkel olvasható. A harmadik szólóalbum, a Def, Dumb and Blonde 1989-ben jutott el a rajongókhoz. Ez volt az énekesnő első olyan lemeze, amelyen nem Debbie, hanem Deborah keresztnéven szerepelt. A producerek között a rutinos szakember, Mike Chapman éppúgy megtalálható, mint a Thompson Twins énekesnője, Alannah Currie. Currie és Tom Bailey közös szerzeménye, az I Want That Man aratta a legnagyobb sikert. A Def, Dumb and Blonde Angliában, Ausztráliában és Új-Zélandon szép sikert ért el, az Egyesült Államokban viszont oly csekély reklámot kapott, hogy még a Top 100-ba sem került be.


1989 és 1991 között Debbie világ körüli turnén vett részt Chris Steinnel, Karl Hyde-dal és Leigh Foxx-szal, akiből később az új Blondie basszusgitárosa lett. 1991-ben a Wembley Stadionban az INXS-szel lépett színpadra. Ugyanabban az évben a Chrysalis Records kihozott egy válogatásalbumot, melyen a Blondie és Debbie legnagyobb slágerei hallhatók. Egy új duett is helyet kapott rajta, Cole Porter Well, Did You Evah! című örökzöldjének feldolgozása, amelyet Harry Iggy Poppal együtt énekelt. A felvétel korábban az AIDS-kutatás támogatására készült Red Hot + Dance című jótékonysági lemezen is megjelent. 1993-ban került a boltokba Debbie negyedik szólóalbuma, a Debravation, amelynek amerikai kiadása két bónuszfelvételt is tartalmaz. Az elsőként kimásolt kislemez, az I Can See Clearly második lett az amerikai dance slágerlistán. A lírai Strike Me Pink című dal promóciós videóját azonban betiltották. A klipben ugyanis Debbie békésen üldögélve nézi végig, amint egy férfi fuldoklik egy vízzel teli üvegtartályban. Az énekesnő 1993 novemberében megkezdett turnéja elsősorban a Debravationt népszerűsítette, mindazonáltal a műsorban néhány ritkaságnak számító dal is elhangzott.


Debbie Harry ötödik szólóalbuma, a Necessary Evil 2006-ban készült, és 2007. szeptember 15-én került forgalomba. A legnagyobb feltűnést a Dirty and Deep című hip hop-szerzemény keltette, amelynek szövegében Debbie felszólalt az ismert rapper, Lil Kim bebörtönzése ellen. (Azért valljuk meg őszintén, ezek az amerikai rapperek nem éppen ma született báránykák, talán nem véletlen, hogy oly gyakran olvashatunk róluk a bűnügyi krónikákban.) A két szólóalbum között eltelt 14 évben az énekesnő egyáltalán nem lazsált. A legkülönbözőbb műfajokat képviselő előadókkal dolgozott együtt, mint például a német Die Haut heavy metal banda, Elvis Costello, a Talking Heads, az argentin Los Fabulosos Cadillacs, a Police exgitárosa, Andy Summers, a Fall Out Boy vagy az ausztrál Natalie Bassingthwaighte. 1994 és 1998 között az avantgárd dzsesszt képviselő The Jazz Passengersszel társult. Számos alkalommal fellépett az együttes koncertjein, sőt a lemezein is közreműködött. És ha ennyi nem lenne elég, Debbie aktív részt vállal a melegmozgalomban: a homoszexuálisok jogainak és az azonos neműek házasságkötésének harcos szószólója. Valamelyest érdekelt is a témában, mert bár heteroszexuálisként definiálja magát, nem csinált titkot néhány leszbikus kalandjából sem. (Szerencsére nem haknizta végig ezekkel a történetekkel a bulvármédiát.)


A Blondie másodszor
Az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Blondie több volt, mint egy divatos zenekar. Nemcsak egy új generáció fedezte fel a zenéjét, hanem olyan sztárok is elismerően emlékeztek meg róla, mint például Madonna és Gwen Stefani. (Ami Madonnát illeti, a szimpátia nem mondható kölcsönösnek. Debbie ugyanis egyszer azt nyilatkozta, hogy részben Madonna sikerei gátolták a Blondie visszatérését a popvilágba, sőt azzal is megvádolta kolléganőjét, hogy egy időben „lekoppintotta” az imázsát.) 1996-ban végre megérett az idő a Blondie újjászervezésére. Ennek érdekében Stein és Harry felvették a kapcsolatot néhány korábbi társukkal. Clem Burke, Gary Valentine és Jimmy Destri elfogadták a felkérést. Infante és Harrison közreműködésére – feltehetően a korábbi konfliktusok miatt – nem tartottak igényt. 1997-ben az újjáalakult együttes három koncertet adott különféle rádióállomások által támogatott szabadtéri fesztiválokon. Valentine ezután visszatért Angliába. Megüresedett helyét az együttesben Frank Carbonara foglalta el. 1999 februárjában került forgalomba a Blondie új stúdiólemeze, a No Exit, amely Jimmy Destri szerint „15 dal a semmiről”. Kislemezen először a Maria című dalt adták ki róla, amelyet Destri írt a főiskolai emlékei alapján. Angliában listavezető sláger lett belőle.


A 2003-as album, a The Curse of Blondie (A Blondie átka) azonban még a húsz évvel korábbi The Hunternél is nagyobbat bukott. 2004-ben Jimmy Destri hosszabb orvosi kezelésre szorult egyre súlyosabb kábítószer-függősége miatt, ezért kivált a Blondie-ból. Helyét Kevin Patrick foglalta el. Noha Destri azóta felgyógyult, társai nem hívták vissza az együttesbe. Ugyanakkor állítólag felkérték arra, hogy vegyen részt 2011-re tervezett kilencedik albumuk, a Panic of Girls elkészítésében. (Az időközben megjelent album borítóján azonban a közreműködők között nem szerepel Destri neve.) Munkássága elismeréseként a Blondie-t 2006 márciusában a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, két hónappal később pedig a Rock Walk of Fame hírességei közé is beiktatták. 2010-ben Paul Carbonara kivált az együttesből, mert egyéb zenei elképzeléseit szerette volna megvalósítani. Őt Tommy Kesslerrel pótolták. Clem Burke és Paul Carbonara már 2008-ban bejelentették, hogy készül a Blondie újabb stúdióalbuma, a Panic of Girls, amelynek megjelenését 2011-re ígérték. Nem lódítottak, hiszen az album valóban megjelent 2011 tavaszán, méghozzá négyféle változatban. A standard verzió 11 felvételt tartalmaz, a japán kiadáson egy Lennon–McCartney-szerzemény, a Please Please Me feldolgozása a ráadás, a Collector's Pack és a Deluxe Edition pedig 2-2 bónuszfelvétellel több. Utóbbi kiadványon egy videoklip és egy képgaléria is helyet kapott.


A filmszínésznő
Debbie Harry neve filmszínésznőként sem ismeretlen, noha ezen a területen nem bizonyult igazán kimagasló tehetségnek. Valószínű, hogy a filmesek elsősorban az énekesnőként megszerzett hírnevét próbálták kamatoztatni, ámbár kétségtelen, hogy Debbie a filmszerepeiben is illúziókeltő volt. Első jelentősebb szerepét a Union City (1980) című romantikus bűnügyi drámában játszotta, amely Cornell Woolrich (a Hátsó ablak című klasszikus Hitchcock-film alapjául szolgáló mű szerzője) egyik novellájából készült. A Union City Blue című betétdalt természetesen a Blondie adta elő. 1983-ban a kanadai David Cronenberg Videodrome (1983) című alkotásában Debbie vörös hajjal szerepelt James Woods partnereként. Ha úgy tetszik, a film alaptémája ugyanaz, mint Sidney Lumet Hálózat (1976) című klasszikus alkotásáé: az erkölcsi gátlásokat nem ismerő küzdelem a nézettségért. Egy kis kábeltévé elnöke a nagyokkal folytatott harcban rábukkan egy erőszakot közvetítő kalózadóra, amelynek egyre inkább megszállottjává válik. Amos Kollek Kétségbeesve keresem Lulut (1987) című filmjében Debbie partnerei Alec Baldwin és Hanna Schygulla voltak.


Állítólag a világhírű Grease (1978) paródiájaként készült a különc rendező, John Waters Hajlakk (1988) című zenés filmje. A hatvanas években játszódik a történet, középpontjában két fiatal lány, a táncolni jól tudó, de túlsúlyos Tracy, és a tökéletes szépségű Amber vetélkedése áll, amelyből a szülők is kiveszik a részüket. Tracy mamáját a diszkósztárként sem ismeretlen Divine, Amberét pedig Debbie alakította. További zenész szereplők: Sonny Bono, Ric Ocasek és Pia Zadora. Az Erotikus gyilkosságban (1991) Debbie egy olyan nőt formált meg, aki telefonszexből él. Egyszer egy aberrált férfi hívja fel, aki foglyul ejtett egy lányt. Hősnőnk fültanúja lesz a lány halálának, és immár az ő élete sincs biztonságban. A Hat gyilkosság egy vasárnap (1998) című filmben Debbie egy zsarnoki anya szerepét játszotta. A The Fluffer (2001) című dráma egy meleg fiatalemberről szól, aki egy pornófilmeket gyártó cégnél kap munkát. Beleszeret a produkciók egyik sztárjába, az impozáns testi adottságokkal rendelkező, ám a melegpornózást csak a pénz miatt vállaló Johnnyba, akinek a figyelmét persze nem kerüli el „házon belüli” rajongója. A Boogie Nights nyomdokain haladó filmdrámában Debbie kicsiny, de érdekes szerepet alakított. Az említetteken kívül számos egyéb mozi- és tévéfilmben tartottak igényt a részvételére. Legutóbb a Pipe Dreams című rövidfilmben játszott, amely e sorok írásakor még bemutató előtt áll. Érdemes megemlíteni, hogy az 1980-as évek elején három, ma már filmtörténeti jelentőségű film női főszerepére is kiszemelték, de különböző okokból mégsem őt választották. Az elúszott lehetőségek: Dühöngő bika (1980), Tron, avagy a számítógép lázadása (1982), Szárnyas fejvadász (1982).


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1981: Backfired / Military Rap
* 1981: Backfired (Long Version) / Backfired (Short Version) (promóciós lemez)
* 1981: Backfired / Einstein a Go Go (Debbie Harry / Landscape)
* 1981: The Jam Was Moving / Chrome
* 1981: The Jam Was Moving (Extended Version) / Inner City Spillover (Extended Version) / Chrome
* 1983: Rush Rush (Extended Version) / Rush Rush (Dub Mix)
* 1984: Rush Rush (Extended Version) / Rush Rush (Extended Dub Version)
* 1984: Rush Rush / Dance Dance Dance (Debbie Harry / Beth Andersen)
* 1985: Feel the Spin (Extended Dance Version) / Feel the Spin (Dub Version)
* 1986: French Kissin' in the USA / Rockbird
* 1986: French Kissin' in the USA (Dance Mix) / French Kissin' in the USA (Dub Version) / Rockbird
* 1986: French Kissin' (Dance Mix) / French Kissin' (Edit) / French Kissin' (Dub Version) / Rockbird (LP Version)
* 1986: French Kissin' (Dance Mix) / French Kissin' (Dub Version) / Rockbird (LP Version)
* 1986: French Kissin' (LP Version) / French Kissin' (Dance Mix)
* 1987: In Love with Love (London Mix Edit) / Secret Life
* 1987: In Love with Love (Extended Version) / Feel the Spin / French Kissin' in the USA (French Version)
* 1987: In Love with Love (Heart of Fire Mix) / In Love with Love (The Passionate Dub) / In Love with Love (Debapella Version)
* 1987: In Love with Love (London Extended Mix) / In Love with Love (London Mix Edit) / In Love with Love (Heart of Fire Mix) / Secret Life (LP Version)
* 1987: In Love with Love / French Kissin' in the USA (French Version)
* 1987: Free to Fall / Feel the Spin
* 1987: Free to Fall / Feel the Spin / Secret Life
* 1987: French Kissin' in the USA (Dance Mix) / Don't Need a Gun (Melt Down Mix) (Debbie Harry / Billy Idol)
* 1988: Liar Liar / Queen of Voudou (Debbie Harry / The Voodooist Corporation)
* 1989: I Want That Man (12" Remix) / I Want That Man (7" Version) / I Want That Man (Instrumental) / Bike Boy
* 1989: I Want That Man / Bike Boy
* 1989: Brite Side / Bugeye
* 1989: Brite Side / French Kissin' in the USA / In Love with Love / Bugeye
* 1989: Brite Side / In Love with Love / Bugeye
* 1990: Sweet and Low / Lovelight
* 1989: Sweet and Low (Remix) / Sweet and Low (Dub) / Sweet and Low
* 1989: Sweet and Low (Phil Harding 12" Mix) / Sweet and Low (Phil Harding Dub) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Sweet House Mix) / Sweet and Low (Sweet House Dub) / Sweet and Low (Swing Low Mix)
* 1989: Sweet and Low (Sweet House Mix) / Sweet and Low (Sweet House Dub) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Swing Low Mix) / Sweet and Low (Swing Low Dub) / Sweet and Low (Sweet Chariot Mix)
* 1989: Sweet and Low (Swing Low Mix) / Sweet and Low (Sweet Chariot Mix) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Sweet House Mix)
* 1989: Sweet and Low (Single Version) / Sweet and Low (LP Edit) / Sweet and Low (Phil Harding 12" Mix) / Lovelight (LP Version) / Sweet and Low (Sweet House Mix) / Sweet and Low (Swing Low Mix)
* 1990: I'll Try Anything Once / I'll Try Anything Once (7" Version) / I'll Try Anything Once (House Remix) / I'll Try Anything Once (7" Version – House Remix) (Paul Zone featuring Debbie Harry and Armand Zone)
* 1990: Maybe for Sure / Get Your Way
* 1990: Well, Did You Evah (with Iggy Pop)
* 1992: Summertime Blues
* 1993: I Can See Clearly (The Club Mix) / I Can See Clearly (N.Y.C. Dub) / I Can See Clearly (Blonde Rave) / I Can See Clearly (Dub-A-Mental) / I Can See Clearly (Boriqua Tribal Mix)
* 1993: I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (Instrumental Mix) / I Can See Clearly (D:Dub Mix)
* 1993: I Can See Clearly (Deep South Mix) / I Can See Clearly (Murk Habana Dub) / I Can See Clearly (Shakedown Mix) / I Can See Clearly (Oscar G's Dope Dub) / I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (D:Dub Mix)
* 1993: I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (D:Ream Instrumental Mix) / I Can See Clearly (Deep South Mix) / I Can See Clearly (Murk Habana Dub)
* 1993: I Can See Clearly (Single Version) / I Can See Clearly (The Club Mix) / I Can See Clearly (Boriqua Tribal Mix) / I Can See Clearly (Blonde Rave) / I Can See Clearly (Dub-A-Mental) / I Can See Clearly (Hot Single Mix) / I Can See Clearly (N.Y.C. Dub)
* 1993: I Can See Clearly / I Can See Clearly (D:Reamix) / I Can See Clearly (Deep South Mix)
* 1993: I Can See Clearly / Atomic / Heart of Glass
* 1993: I Can See Clearly / Heart of Glass / I Can See Clearly (Shakedown Mix) / Call Me
* 1993: I Can See Clearly (D:Dub Mix) / Call Me / In Love with Love
* 1993: Strike Me Pink / 8 1/2 Rhumba
* 1993: Strike Me Pink / 8 1/2 Rhumba / Dreaming
* 1993: Strike Me Pink / 8 1/2 Rhumba / Dreaming / Sweet and Low
* 1993: Strike Me Pink / On a Breath / Sweet and Low
* 1997: Command & Obey (Original Album Version) / Command & Obey (Uptown Vocal Blend) / Command & Obey (Ghetto Vibe Dub) / Command & Obey (S 'n J Club Anthem) / Command & Obey (S 'n J Dub) (Groove Thing featuring Debbie Harry)
* 1997: Command & Obey (Uptown Vocal Blend) / Command & Obey (S'nJ Radio Edit) / Command & Obey (S'nJ Club Anthem) / Command & Obey (S'nJ Dubby Harry) / Command & Obey (Original Album Version) / Command & Obey (Ghetto Vibe Dub) (Groove Thing featuring Debbie Harry)
* 1999: Der Einziger Weg (with Robert Jacks)
* 1999: I Want That Man (D-Bop 11:59 Vocal Mix) / I Want That Man (Almighty Definitive Mix)
* 1999: I Want That Man (Almighty Definitive Mix) / I Want That Man (D-Bop Vocal Mix) / I Want That Man (D-Bop's Millennium Mix)
* 1999: I Want That Man (Almighty Definitive Mix Radio Edit) / I Want That Man (Almighty Definitive Mix) / I Want That Man (D-Bop 11.59 Vocal Mix)
* 2006: New York, New York (Moby featuring Debbie Harry)
* 2007: Two Times Blue
* 2008: Fit Right In / Heat of the Moment (Debbie Harry featuring Mecca Dawn)
* 2008: Fit Right In / Fit Right In (Instrumental) (promóciós lemez)


Albumok
* 1981: KooKoo
* 1986: Rockbird
* 1989: Def, Dumb & Blonde
* 1993: Debravation
* 2007: Necessary Evil
* 2009: KooKoo / Def, Dumb & Blonde (két album egy CD-n)

Válogatások
* 1988: Once More into the Bleach (Debbie Harry and Blondie)
* 1991: The Complete Picture: The Very Best of Deborah Harry and Blondie (Debbie Harry and Blondie)
* 1998: Collection
* 1999: Most of All: The Best of Deborah Harry
* 2002: French Kissin: The Collection

FILMOGRÁFIA
* 1976: Unmade Beds
* 1976: Deadly Hero (nem szerepel a stáblistán)
* 1978: The Foreigner
* 1980: Union City
* 1981: New York Beat Movie
* 1983: Videodrome
* 1983: Rock & Rule (csak hang!)
* 1987: Crime Story (tévésorozat, a Top of the World című epizódban)
* 1987: Kétségbeesve keresem Lulut (Forever Lulu)
* 1987: Tales from the Darkside (tévésorozat, a The Moth című epizódban)
* 1988: Gördülő kavicsok (Satisfaction)
* 1988: Hajlakk (Hairspray)
* 1989: New York-i történetek (New York Stories)
* 1989: Wiseguy (tévésorozat, a The Rip-Off Stick, az And It Comes Out Here és a Dead Dog Lives című epizódban)
* 1990: Tales from the Darkside: The Movie
* 1990: Mother Goose Rock 'n' Rhyme (tévéfilm)
* 1991: The Real Story of O Christmas Tree (video rövidfilm)
* 1991: Monsters (tévésorozat, a Desirable Alien című epizódban)
* 1991: Erotikus gyilkosság (Intimate Stranger) (tévéfilm)
* 1993: Tribeca (tévésorozat, a The Loft című epizódban)
* 1993: Body Bags (tévéfilm)
* 1993: Pete és kis Pete (The Adventures of Pete & Pete) (tévésorozat, a New Year's Pete című epizódban)
* 1994: Rakthavira (rövidfilm) (mint narrátor)
* 1994: Dead Beat
* 1994–1995: Phantom 2040 (tévésorozat, a Lasers in the Jungle, a Three Into One és a Reflections of Glory című epizódokban) (csak hang!)
* 1995: Heavy
* 1995: Sandman (rövidfilm)
* 1996: Drop Dead Rock
* 1996: Sabrina, a tiniboszorkány (Sabrina, the Teenage Witch) (tévésorozat, a Pilot című epizódban)
* 1997: L. A. Johns (tévéfilm)
* 1997: Cop Land
* 1997: Hat gyilkosság egy vasárnap (Six Ways to Sunday)
* 1998: Joe's Day
* 1999: Zoo
* 2000: Red Lipstick
* 2001: The Fluffer
* 2002: A drog pokla (Deuces Wild)
* 2002: A por (Spun)
* 2002: A tizenhetes csapdája (Try Seventeen)
* 2003: Az élet nélkülem (My Life without Me)
* 2003: Halj meg, haver! (A Good Night to Die)
* 2003: The Tulse Luper Suitcases – Part 1: The Moab Story
* 2003: The Tulse Luper Suitcases: Antwerp
* 2005: Honey Trap (rövidfilm)
* 2005: Patch (rövidfilm)
* 2005: I Remember You Now... (rövidfilm)
* 2006: Full Grown Men
* 2007: A gyilkolás művészete (Anamorph)
* 2008: Elégia (Elegy)
* 2009: The Mystery of Claywoman (rövidfilm)
* 2011: Pipe Dreams (rövidfilm)
* 2012: Believe the Magic (rövidfilm)

VIDEÓK


Chrome (csak zene!)

Military Rap (csak zene!)


Rush Rush (részletek A sebhelyesarcú című filmből)

Feel the Spin (csak zene!)




Well, Did You Evah! (Iggy Pop & Deborah Harry)



2012. január 28., szombat

BLONDIE 2/2: AZ 1980-AS ÉVEKTŐL NAPJAINKIG


Magas a dagály
1980 novemberében került forgalomba a Blondie ötödik stúdióalbuma, az Autoamerican. Ugyanaz a zenei sokszínűség jellemzi, mint a két előző nagylemezt. A fogadtatás is hasonló volt, hiszen az Autoamerican az angol toplistán harmadik lett, az amerikain hetedik, az ausztrálon pedig nyolcadik. A 12 dal közül kettő ért el kiemelkedő sikert. Az egyik a The Paragons 1965-ös ska slágere, a The Tide Is High (Magas a dagály) feldolgozása, amely az Atlanti-óceán mindkét partján vezette a toplistát. A másik, a Rapture több okból is kiemelkedő jelentőségű. Ez volt ugyanis a Blondie első, rap stílusú felvétele és az egyetlen olyan kislemeze, amely az Egyesült Államokban jobb helyezést (#1) ért el a slágerlistán, mint Angliában (#5). A Rapture lett a rap műfaj legelső listavezető slágere is, noha nem mondható „vegytiszta” rapnek, hiszen a funky, a pop és a dzsessz motívumai is felfedezhetők benne. Érdekes módon bármekkora sikert aratott az Autoamerican, a két említett slágeren kívül több dalt nem másoltak ki róla kislemezre. Az első amerikai nyomás borítóján kiemelték ugyan egy harmadik dal, a T-Birds címét is, ami arra utalt, hogy talán az lesz a harmadik kislemez, de végül nem így történt. Érdemes megemlékezni még az Europa című nyitófelvételről – Chris Stein instrumentális szerzeményéről –, amelynek végén Debbie egy rövid versidézettel hangsúlyozza az autó fontosságát az amerikai társadalomban. A Here's Looking at You (jelen sorok írójának egyik titkos favoritja a Blondie-tól) és a Faces a dzsessz és a blues hatását tükrözik, az album zárótételeként hallható Follow Me pedig a Camelot című világhírű musical egyik betétdalának feldolgozása.


A sikersorozat véget ér
Az 1978-tól 1980-ig tartó időszak kiemelkedő sikereket hozott ugyan, de alaposan ki is merítette az együttes tagjait. Éppen ezért a zenészek 1981-ben egy év kreatív pihenőt tartottak. Ezen időszak alatt jelent meg Debbie Harry és Jimmy Destri egy-egy szólóalbuma. Frank Infante ezt az időt főleg azzal töltötte, hogy beperelte a társait, mert szerinte az Autoamerican elkészítésének alkotói folyamatában feltűnően mellőzték őt. Az ügy peren kívüli megegyezéssel zárult, és Infante a zenekar tagja maradt, mindazonáltal az eset tovább növelte a zenészek közötti feszültséget. Hogy a rajongók azért 1981-ben se maradjanak Blondie-lemez nélkül, megjelent a zenekar első válogatásalbuma, az eredeti formájában 12 dalt tartalmazó The Best of Blondie. Azoknak is érdemes volt beszerezniük, akik hűségesen megvásároltak az együttes összes korábbi kis- és nagylemezét, ugyanis négy nagy sláger (Heart of Glass, In the Flesh, Sunday Girl, Rapture) speciális változatban került a kiadványra. Az együttes hatodik stúdióalbuma, a The Hunter még 1981-ben elkészült, de csak a következő év májusában került a boltokba. A vártnál jóval szerényebb sikert aratott, és ezen a kislemezre kimásolt két dal, a The Tide Is High hangulatát felidézni próbáló Island of Lost Souls és a War Child sem segített. Érdekesség, hogy a For Your Eyes Only című szerzeményt Harry és Stein még 1980-ban írták eredetileg a Szigorúan bizalmas (1981) című James Bond-filmhez. A producerek azonban nem fogadták el a dalt, a Blondie pedig visszautasította, hogy elénekelje a Bond-team által felkért szerzők azonos című szerzeményét, amelyet végül Sheena Easton vitt sikerre.


Az 1982-es év a Blondie pályafutásának mélypontja lett. A The Hunter kereskedelmi kudarca egyéb következményekkel járt együtt: a közönség alig vásárolta az együttes tervezett koncertjeire szóló jegyeket, ezért a turnét le kellett mondani. Persze ehhez a visszalépéshez hozzájárultak a zenészek (főleg Stein és Destri) kábítószer-fogyasztásából származó problémák, valamint a Chris Steinnél diagnosztizált rendkívül ritka, viszont életveszélyes bőrbetegség, a pemphigus is. Ismét fellángoltak az ellentétek Debbie „frontasszonyi” pozíciója miatt, hiszen nem nélkülözött minden alapot az a feltételezés, hogy a közönség talán nem is annyira a zeneileg sokoldalú együttest, mint inkább magát az énekesnőt unta meg. Habként a tortára megint kilátásban volt egy újabb per (feltehetően ismét Infante kezdeményezésére). A halmozódó feszültségeknek az együttes feloszlása vetett véget, amelyet 1982 novemberében jelentettek be. Debbie Harry ezután ideje javát élettársa gondozásának szentelte, és csak ritkán hallatott magáról énekesnőként. Nehéz anyagi helyzetbe kerültek, ugyanis Chris egymillió dollár adósságot halmozott fel, főleg kábítószerügyeinek köszönhetően. Betegsége miatt még inkább a drogok rabjává vált. Az 1980-as évek közepén Debbie úgy érezte, hogy egyre nagyobb stresszben él, és az idegösszeomlás határára került. Emiatt elköltözött Steintől, kapcsolatuk azonban nem szakadt meg véglegesen. A gitáros állapota javulni kezdett, az 1980-as évek második felétől már aktívan segíteni tudott Debbie újabb szólólemezeinek elkészítésében is. Közben a Blondie egykori tagjai közül Burke és Destri keresett stúdiózenészekké váltak. Burke egy időben a Eurythmicsszel is dolgozott, sőt volt zenésztársával, Nigel Harrisonnal együtt zenélt a Chequered Pas együttesben. Destri producerkedéssel bővítette ki zenei tevékenysége körét. Infante olyan előadókkal dolgozott együtt stúdióban és/vagy koncerteken, mint például Iggy Pop és Joan Jett. 1988-ban jelent meg a Once More into the Bleach című album, amely a Blondie pályafutásának, illetve Debbie szólókarrierjének legnagyobb slágereit tartalmazta remix változatokban.


Az újjáalakulás
Az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Blondie több volt, mint egy divatos zenekar. Nemcsak egy új generáció fedezte fel a zenéjét, hanem olyan sztárok is elismerően emlékeztek meg róla, mint például Madonna és Gwen Stefani. A Chrysalis Records (megszűnése után pedig az anyacég, az EMI) válogatáslemezek révén folyamatosan gondoskodott arról, hogy a Blondie zenéje ne merüljön feledésbe. Időről időre megjelentek az együttes híres slágereinek új változatai is, hogy a mások által készített feldolgozásokról már ne is beszéljünk. Természetesen Debbie Harry szólósikerei szintén fontos szerepet játszottak a Blondie iránti érdeklődés állandósulásában. Harry, Stein és Burke 1990-ben együtt léptek fel az Escape from New York nevű rendezvényen, többek között Jerry Harrison, a Tom Tom Club és a Ramones társaságában. 1996-ban megérett az idő a Blondie újjászervezésére. Ennek érdekében Stein és Harry felvették a kapcsolatot néhány korábbi társukkal. Clem Burke, Gary Valentine és Jimmy Destri elfogadták a felkérést. Infante és Harrison közreműködésére – feltehetően a korábbi konfliktusok miatt – nem tartottak igényt. A mellőzött zenészek újfent a bíróságon kívántak elégtételt szerezni, és sikertelenül próbálták megakadályozni, hogy a többiek a Blondie nevet használják.


1997-ben az újjáalakult együttes három koncertet adott különféle rádióállomások által támogatott szabadtéri fesztiválokon. Valentine akkoriban Angliában élt, csupán a három koncert miatt tért vissza az Egyesült Államokba. Megüresedett helyét az együttesben Frank Carbonara foglalta el. A Blondie 1998 végén ment önálló turnéra, amely a következő év elején folytatódott. 1999 februárjában került forgalomba új stúdiólemeze, a No Exit, amely Jimmy Destri szerint „15 dal a semmiről”. A közönségnek valószínűleg éppen erre a semmire volt szüksége, mert a No Exit az angol toplistán harmadik helyezést ért el. Kislemezen először a Maria című dalt adták ki róla, amelyet Destri írt a főiskolai emlékei alapján. Angliában listavezető sláger vált belőle, és ennek köszönhetően Michael Jackson mellett mindmáig a Blondie az egyetlen amerikai előadó, akinek listavezető kislemeze volt Angliában az 1970-es, az 1980-as és az 1990-es években is. Az együttes újjáalakulását kísérő lelkesedés idővel alábbhagyott, és a 2003-as album, a The Curse of Blondie (A Blondie átka) címében szereplő átok magán a zenekaron teljesült be, mivel a kiadvány még a húsz évvel korábbi The Hunternél is nagyobbat bukott. A kislemezre kimásolt Good Boys azonban Angliában 12. lett a toplistán. (Egyik remixét a régi barát, Giorgio Moroder készítette.) 2004-ben Jimmy Destri hosszabb orvosi kezelésre szorult egyre súlyosabb kábítószer-függősége miatt, ezért kivált a Blondie-ból. Helyét Kevin Patrick foglalta el. Noha Destri azóta felgyógyult, társai nem hívták vissza az együttesbe. Ugyanakkor állítólag felkérték arra, hogy vegyen részt 2011-re tervezett kilencedik albumuk, a Panic of Girls elkészítésében. (A megjelent albumon feltüntetett közreműködök között Jimmy Destri neve nem szerepel.)


Múlt, jelen és jövő
Munkássága elismeréseként a Blondie-t 2006 márciusában felvették a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. Az ünnepségre a szervezők az együttes fénykorának hét tagját hívták meg. Az élő közvetítést kínos incidens zavarta meg. Nigel Harrison és Frank Infante ugyanis együtt szerettek volna fellépni a jelenlegi Blondie-val, Debbie Harry azonban visszautasította az Infante által tolmácsolt kérést. Két hónappal később, május 22-én az együttest a Rock Walk of Fame hírességei közé is beiktatták, ahová a korábban már beiktatott hírességek szavazatai által lehet bekerülni. 2008. június 5-én a Blondie megkezdte világ körüli turnéját, melynek apropóját legsikeresebb albuma, a Parallel Lines megjelenésének 30. évfordulója szolgáltatta. Az Egyesült Államok nagyvárosai mellett Izrael, Anglia, Oroszország, a skandináv országok és Nyugat-Európa jelentette a turné célállomásait. 2010. december 5-én a brit The Mail on Sunday folyóirat ingyenes CD-mellékleten hozta ki a Parallel Linest, amelyre kedvcsinálóként a tervezett album két új szerzeménye, a What I Heard és a Girlie Girlie is felkerült. Egy harmadik új dal, a Mother ingyen letölthetővé vált a zenekar weboldalán. Ugyancsak 2010-ben Paul Carbonara kivált az együttesből, mert egyéb zenei elképzeléseit szerette volna megvalósítani. Őt Tommy Kesslerrel pótolták. 2011. május 30-án végre megjelent a Blondie újabb stúdióalbuma, a Panic of Girls. Az eredeti változaton 11 felvétel hallható. Csak a japán kiadáson szerepel egy Lennon–McCartney-szerzemény, a Please Please Me feldolgozása.

A Panic of Girls Collector's Pack és Deluxe Edition változatban is megjelent. Az eredeti 11 helyett mindkét kiadvány 13 dalt tartalmaz, a két bónuszfelvétel azonban eltérő. Az előbbin a  Horizontal Twist és a Mirame, az utóbbin az End of the World és a Sleeping Giant jelenti a ráadást. A Deluxe Edition CD-jén helyet kapott még a Mother videoklipje, valamint egy képgaléria is. A várakozásokkal ellentétben azonban az új album nem bizonyult átütő sikernek, mert Belgiumban ugyan bejutott a Top 10-be, de Hollandiában például csak a 62., az Egyesült Királyságban pedig mindössze a 73. helyig jutott a slágerlistán. Az elmúlt években a Blondie folyamatosan koncertezett, repertoárján régi nagy slágerei és új dalai egyaránt szerepeltek. Valószínű, hogy a 2011-es albumot a zenekar további koncertekkel fogja népszerűsíteni, és talán az sem kizárt, hogy Magyarországra is ellátogat. Hogy mennyire értékes és maradandó a Blondie zenéje, arról az elmúlt 35 évben folyamatosan megoszlottak a vélemények. Egyvalami azonban mindenképpen példa értékű a munkásságában, méghozzá az az előítéletektől mentes, folyamatos nyitottság, amellyel a tagok a különféle zenei irányzatokhoz közelítenek mind a mai napig. (Ez a széles látókörű szemlélet például a magyar könnyűzenében jószerivel csak Kovács Katira jellemző.)


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1976: X-Offender / In the Sun
* 1976: X-Offender / In the Flesh
* 1976: X-Offender (stereo) / X-Offender (mono) (promóciós lemez)
* 1976: In the Flesh (stereo) / In the Flesh (mono) (promóciós lemez)
* 1976: In the Flesh / Man Overboard
* 1976: Rip Her to Shreds / In the Flesh / X-Offender
* 1978: Denis / Contact in Red Square / King-Fu Girls
* 1978: Denis / I’m on E
* 1978: (I'm Always Touched by Your) Presence, Dear / Poets Problem / Detroit 442
* 1978: Picture This / Fade Away and Radiate
* 1978: I'm Gonna Love You Too / Just Go Away
* 1978: Hanging on the Telephone / Will Anything Happen
* 1978: Hanging on the Telephone / Fade Away and Radiate
* 1979: Heart of Glass / Rifle Range
* 1979: Heart of Glass (Disco Version) / Heart of Glass (Instrumental) / Rifle Range
* 1979: Heart of Glass (Disco Version) / Heart of Glass (Instrumental)
* 1979: Heart of Glass / 11:59
* 1979: Sunday Girl / I Know But I Don't Know
* 1979: Sunday Girl / Sunday Girl (French Version) / I Know But I Don't Know
* 1979: One Way or Another / Just Go Away
* 1979: One Way or Another / One Way or Another (promóciós lemez)
* 1979: Dreaming / Sound-A-Sleep
* 1979: Dreaming / Living in the Real World
* 1979: Dreaming / Dreaming (promóciós lemez)
* 1979: Union City Blue / Living in the Real World
* 1980: The Hardest Part / Sound-A-Sleep
* 1980: Call Me (Theme from American Gigolo) (7" edit) / Call Me (7" instrumental)
* 1980: Call Me (7" edit) / Call Me (Spanish version – 7" edit) / Call Me (7" instrumental)
* 1980: Call Me (Theme from American Gigolo) / Call Me (12" instrumental)
* 1980: Call Me (Spanish version – extended) / Night Drive (Reprise) (Giorgio Moroder) (promóciós lemez)
* 1980: Atomic (7" Mix) / Die Young Stay Pretty
* 1980: Atomic (7" Mix) / Die Young Stay Pretty / Heroes (Live) (Blondie / David Bowie)
* 1980: The Tide Is High (7" Edit) / Suzy & Jeffrey
* 1981: The Tide Is High / Rapture
* 1981: Rapture (Album Version) / Walk Like Me
* 1981: Rapture (US 12" Mix) / Walk Like Me
* 1981: Rapture (UK 7" Mix) / Walk Like Me
* 1981: Rapture (Special Disco Mix) / Live It Up (Special Disco Mix)
* 1982: Island of Lost Souls (7" Edit) / Dragonfly
* 1982: Island of Lost Souls (Album Version) / Dragonfly
* 1982: War Child / Little Caesar
* 1982: War Child (12" Mix) / Little Caesar
* 1988: Denis ’88 / Rapture
* 1988: Denis ’88 / Rapture / Heart of Glass / Atomic
* 1989: Call Me (The Ben Liebrand Remix) / Call Me (Original Version)
* 1989: Call Me (The Ben Liebrand Remix) / Backfired / Call Me (Original Version)
* 1989: Call Me (The Ben Liebrand Remix) / Backfired / Call Me (Original Version) / Hanging on the Telephone
* 1994: Rapture (K-klassic Radio Mix) / Rapture (Original Single Version) / Rapture (Guru's Fly Party Mix) / Rapture (K-klassic Mix) / Rapture (Original Disco Mix) / Rapture (Pharmacy Dub) / Rapture (Phactory Beats) / Call Me (American Gigolo Version)
* 1994: Atomic (Diddy's Edit) / Atomic (Diddy's 12" Mix) / Atomic (Diddy's Push The Button Mix) / Atomic (Boom Mix) / Atomic (New Disco Mix)
* 1994: Atomic (Diddy's Edit) / Sunday Girl / Union City Blue / Atomic (Original 1980 7" Edit)
* 1995: Atomic (Diddy's Remix Edit) / Atomic (Original Single Version) / Atomic (Diddy's 12" Mix) / Atomic (Armand's Atomizer Mix) / Atomic (Explosive Ecstacy Mix) / Atomic (Beautiful Drum And Bass Mix) / Atomic (New Disco Mix) / Slow Motion (Stripped Down Motown Mix)
* 1995: Heart of Glass (Diddy's Remix Edit) / Heart of Glass (Original Single Version) / Heart of Glass (MK 12" Mix) / Heart of Glass (Richie Jones Club Mix) / Heart of Glass (Diddy's Adorable Illusion Mix)
* 1995: Heart of Glass (Diddy's Adorable Edit) / Heart of Glass (Diddy's Adorable Illusion Mix) / Heart of Glass (Richie Jones Club Mix) / Heart of Glass (MK 12" Mix) / Heart of Glass (Original 12" Mix)
* 1995: Union City Blue (Diddy's Power & Passion Edit) / Union City Blue (Diddy's Power & Passion Mix) / Union City Blue (Vinny Vero's Turquoise Mix) / Union City Blue (Jammin Hot's I Can't Believe It's Not Diddy Mix) / Union City Blue (Burger Queen Peroxide Power Mix)
* 1995: Union City Blue (Diddy's Power & Passion Edit) / I Feel Love (Live) / Union City Blue (The OPM Poppy Mix) / Union City Blue (Original Version)
* 1995: Union City Blue (Diddy's Remix Edit) / Union City Blue (Original Single Version) / Union City Blue (Vinny Vero's Turquoise Mix) / Union City Blue (Burger Queen Peroxide Power Mix) / Union City Blue (OPM Poppy Mix) / Union City Blue (Diddy's Power & Passion Mix) / I Feel Love (Live)
* 1999: Maria (Radio Edit) / Maria (Soul Solution Remix Radio Edit) / Maria (Talvin Singh Remix Edit)
* 1999: Maria (Radio Edit) / Screaming Skin (Live) / In the Flesh
* 1999: Maria (Radio Edit) / Maria (Talvin Singh Rhythmic Remix) (promóciós lemez)
* 1999: Maria (Soul Solution Full Remix) / Maria (Talvin Singh Remix) / Maria (Talvin Singh Rhythmic Remix Edit) / Maria (Album Version)
* 1999: Maria (Soul Solution Full Remix) / Maria (Soul Solution Bonus Beats) / Maria (Talvin Singh Remix) / Maria (Talvin Singh Rhythmic Remix Edit) / Maria (Album Version)
* 1999: Nothing Is Real but the Girl (Boilerhouse Mix) / Nothing Is Real but the Girl (Danny Tenaglia Club Mix) / Nothing Is Real but the Girl (Danny Tenaglia Instradub)
* 1999: Nothing Is Real but the Girl (Radio Remix with Alternate Intro) / Rip Her to Shreds / Maria (Live)
* 1999: Nothing Is Real but the Girl (Boilerhouse Lounge Mix) / Rip Her to Shreds (Live)
* 1999: No Exit (The Loud Rock Remix Radio Version) / No Exit (The Infamous Hip Rock Version Radio Version) / No Exit (Album Version)
* 1999: No Exit (The Loud Rock Remix Radio Version) / No Exit (The Infamous Hip Rock Version Radio Version) / Maria (J & B Mix) / Maria (Talvin Singh Rhythmic Mix) / Nothing Is Real but the Girl (DT Edit) / Hot Shot
* 2003: Good Boys (Giorgio Moroder Extended Long) / Good Boys (Scissor Sisters' Gyad Byas Myax Ya Mix) / Good Boys (Return to New York Mix)
* 2003: Good Boys (Album Version) / Maria (Live) / Rapture (Live) / Good Boys (Video-B&W Version w/Color)
* 2003: Good Boys (Album Version) / Good Boys (Giorgio Moroder Extended Long)
* 2003: Good Boys (Album Version) / Good Boys (Giorgio Moroder Extended Long) / Good Boys (Scissor Sisters' Gyad Byas Myax Ya Mix) / Good Boys (Return to New York Mix)
* 2003: Good Boys (Album Version) / Good Boys (Giorgio Moroder Single Mix) / Good Boys (Dead Guy's Ghost Remix) / Good Boys (Scissor Sisters' Gyad Byas Myax Ya Mix Extended)
* 2006: Rapture Riders (Single Edit) / Rapture Riders (Full Version) / Rapture (7" Version) / Rapture (Special Disco Mix) (2001 Remaster) (Blondie vs. The Doors)
* 2006: Rapture Riders / Rapture (Special Disco Mix) (2001 Remaster) (Blondie vs. The Doors)
* 2006: More Than This
* 2010: We Three Kings
* 2011: Mother
* 2011: What I Heard


Stúdióalbumok
* 1976: Blondie
* 1977: Plastic Letters
* 1978: Parallel Lines
* 1979: Eat to the Beat
* 1980: Autoamerican
* 1982: The Hunter
* 1999: No Exit
* 2003: The Curse of Blondie
* 2011: Panic of Girls (11 track)
* 2011: Panic of Girls (Japanese Edition) (11+ 1 track)
* 2011: Panic of Girls (Collector's Pack) (11 + 2 track)
* 2011: Panic of Girls (Deluxe Edition) (11 + 2 track)

Koncertlemezek
* 1998: Picture This Live
* 2000: Livid
* 2004: Live by Request

Válogatások
* 1981: The Best of Blondie
* 1981: Blondie's Hits
* 1983: Encounters with Blondie (2 LP)
* 1988: Once More into the Bleach
* 1988: Hitcollection
* 1991: The Complete Picture
* 1993: Blonde and Beyond
* 1994: The Platinum Collection
* 1995: Beautiful – The Remix Album
* 1995: Remixed Remade Remodeled – The Remix Project
* 1995: Grandes Exitos & Remezclas
* 1996: Denis
* 1997: The Essential Collection
* 1998: Picture This – The Essential Blondie Collection
* 1998: Atomic – The Very Best of Blondie
* 1999: The Best of Blondie
* 1999: Call Me
* 2001: X Offenders
* 2002: Greatest Hits
* 2004: The Singles Box
* 2005: Greatest Hits: Sight + Sound
* 2005: Greatest Hits: Sound & Vision
* 2005: The Best of Blondie
* 2005: Personal Collection (promóciós lemez)
* 2008: Collection
* 2008: Collector's Edition (3 CD)
* 2008: Platinum
* 2009: Singles Collection: 1977–1982 (2 CD)
* 2009: 10 Great Songs

VIDEÓK



Here's Looking at You (csak zene!)

Europa (csak zene!)

Faces (csak zene!)


War Child (csak zene!)

Call Me (The Ben Liebrand Remix) (csak zene!)




Rapture Riders (Blondie vs. The Doors)

More Than This (csak zene!)