disco

disco

2011. november 29., kedd

MÁNDOKI LÁSZLÓ

Mándoki László (Budapest, 1953. január 7.) Németországban élő magyar zenész, énekes és zenei producer az 1970-es évek közepén disszidált az NSZK-ba. A Dschinghis Khan együttes tagjaként vált nemzetközileg ismert előadóvá. Külföldön Leslie Mandoki néven ismerik. 1982-től készít szólólemezeket, amelyeken világhírű művészbarátai is közreműködnek. Zenészként és zenei producerként számos világsztárral dolgozott együtt, tehetségkutató irodája pedig fiatal zenészeket és énekeseket pártfogol. 


KARRIERTÖRTÉNET
A gyermekkor
Mándoki édesapja – szintén Mándoki László – főrevizor volt a Pénzügyminisztériumban, édesanyja, Köhler Ilona pedig egy étteremlánc személyzeti főnökeként dolgozott. László öccse, Péter 1958-ban született. A fiúk nyugodt, kiegyensúlyozott családi körben nevelkedtek. Édesapjuk esténként gyakran hegedült, amit a mama és a gyerekek élvezettel hallgattak, vagy éppen közösen népdalokat énekeltek. László magabiztos kisfiú volt, „felfedező” típus, aki mindent kipróbált, mindennel kísérletezett. Nagyon szeretett kerékpározni, és szívesen csinosítgatta-szerelgette a járművét. Legnagyobb örömére a család gyakori hétvégi szabadidős programjának számítottak a biciklitúrák a Duna-kanyarban. A sport az iskolában is az erősségei közé tartozott, egy 1980-ban külföldön megjelent életrajz szerint atletizált és vízilabdázott. (Egykori iskolatársa, Szontagh Miklós gitáros azonban nem tud a vízilabdázásról, szerinte László fizikuma gyenge volt ehhez a sporthoz.) Egyáltalán nem volt azonban „izomagyú” diák, hiszen érdeklődött a humán tárgyak iránt is: főleg a magyar irodalmat szerette, amiben kiváló irodalomtanára nagy szerepet játszott.

Aktivitásának köszönhetően már tizenegy éves korában az osztály szószólójává választották, két évvel később pedig osztályelnökké. És ami egy vagány, sportoló srác esetében nem mondható éppen szokásosnak: énekelt az iskolai énekkarban. Az általános iskola befejezése után a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban tanult tovább, mert apja szerette volna, ha fiának vegyészmérnök lenne a szakmája. A természettudományok mellett sem hanyagolta el az irodalmat: tagja lett egy fiatalokból álló íróklubnak, verseit iskolai lapokban közölték. Arról ábrándozott, hogy egyszer majd egy verseskötete is megjelenik. Mint sok tizenéves fiú, idővel László is érdeklődni kezdett a (nyugati) könnyűzene iránt. Mándoki apuka nem igazán örült ennek az élénk érdeklődésnek, hiszen az ilyesmi akkoriban egyáltalán nem számított „jó pont”-nak a tanároknál. Mindazonáltal észrevette, hogy László érdeklődése valóban komoly, ezért igyekezett megfelelő tanácsokkal ellátni őt. 1969. április 1-jén idősebb Mándoki László elhunyt. 


Az első zenei próbálkozások
Mándoki 17 éves korában alapította első együttesét, a Tigert, a következő felállással: Lévai András (orgona, zongora), Csillag György (basszusgitár), Szontagh Miklós (szólógitár), Mándoki László (dob). A repertoáron Jimi Hendrix, a Cream, a Creedence Clearwater Revival, és a Black Sabbath számai szerepeltek, de olykor elhangzott egy-egy Beatles- és Rolling Stones-nóta is. Szombatonként különféle iskolai klubokban, vasárnaponként egy tánciskolában játszottak. A technikum befejezése után László egyetemre ment, ahol közgazdaságtant tanult. Tizenkilenc éves korában végre kapcsolatba került a profi zenei világgal. Ahhoz, hogy hivatásosan zenéljen, zenei vizsgát kellett tennie egy szakbizottság előtt. Szakmai fejlődésre azonban kevés lehetősége volt, hiszen már hosszú hajával is „gyanús elem”-nek számított, a „lázadó, nyugati” rockzene pedig akkoriban egyáltalán nem tartozott a támogatott műfajok közé. Az engedélyt mindenesetre megkapta, és ettől fogva a délelőtt az egyetemé volt, a délután pedig a próbáké. Új együttesében, a Jamben hamar magához ragadta az irányítást, és addig cserélgette a zenésztársait, amíg úgy érezte, hogy egy igazán jó banda jött össze. Ez 1971-ben történt, a Jam további tagjai: Vörös István (gitár), Tasnádi Csaba (basszusgitár), Tasnádi Attila (billentyűs hangszerek) és Anschau Antal (billentyűs hangszerek). (Anschau több on-line adatbázisban Ansalu Attila néven szerepel.)

A Jamben Mándoki nemcsak dobolt, hanem énekelt is, sőt dalszövegeket írt, és komponált. Az együttes a dzsesszrockot művelte, esetenként kifejezetten bonyolult ritmusú szerzeményeik némelyike a 20 percet is meghaladta. A Jamnek sikere volt, telt házak előtt játszott. László a siker hatására még inkább úgy érezte, hogy nem akar közgazdaságtant tanulni – az egyetemi tárgyak közül egyébként is csak a pszichológia érdekelte –, hanem inkább zenei tanulmányokat szeretne folytatni. Dobtanára, Kovács Gyula biztatására otthagyta az egyetemet, és a Zeneakadémián tanult tovább. Alapított egy másik együttest is, a Mándoki-triót, amely rockelemektől független szofisztikus dzsesszt játszott. A két formáció közül a Jam volt a népszerűbb: szabadtéri fesztiválokon lépett fel, sőt a környező (szocialista) országokba is meghívták. 1974-ben a zenekar kényszerűségből feloszlott, három zenészt ugyanis behívtak katonának. László a Mándoki-trióra koncentrált, továbbá vendégként zenélt más együtteseknél, illetve stúdiómuzsikusként foglalkoztatták a tévében és a rádióban. 1975-ben meghívást kapott egy svéd dzsessziskolába, norvég és dán impresszáriók pedig a trió iránt kezdtek érdeklődni. Mándoki legnagyobb vágya az volt, hogy együtt dolgozhasson a világ leghíresebb zenészeivel. Mivel a kommunista Magyarországon ez reménytelennek tűnt, ezért elhatározta, hogy disszidál.


Idegen országban
László nem csupán zenei, hanem irodalmi ambícióit sem tudta megvalósítani. Szeretett volna költő lenni, komolyabb publikálásra azonban szintén nem kapott lehetőséget. A Nyugatra szökés tehát nem valamiféle forró fejjel hozott váratlan elhatározás volt, hanem tudatos döntés. Mintegy másfél éven át a lehető legnagyobb titokban szervezte a szökést, amelyre 1975-ben került sor. Vele tartott jó barátja, Szűcs László is, a Theatrum együttes zenésze. Mándoki eredetileg Svédországba akart menni, mert néhány volt osztálytársa ott élt, de aztán mégis az NSZK-ban maradt. Szűcs és ő előbb egy müncheni menekülttáborba kerültek, majd a szokásos bürokratikus formaságok után megkapták a letelepedési engedélyt. Hamar kiderült számukra, hogy Nyugaton sem kolbászból fonják a kerítést. Nagyon nehezen találtak munkát, hiszen zenei vonalon továbbra is a dzsesszel próbálkoztak, ami iránt ott sem volt túl nagy érdeklődés. Kitartó, szorgalmas munkával azonban lassan sikerült előrébb jutniuk, stúdiózenészként viszonylag állandó munkához jutottak. László 1977 áprilisában megnősült, Romy Hempelt vette feleségül. A kitartás ellenére sem következett be azonban a nagy zenei áttörés, ezért Mándoki 1978 nyarán feloszlatta azt a kvartettjét, amellyel különböző bárokban, klubokban és kocsmákban zenélt. Elhatározta, hogy egyetemre megy, pszichológiát fog tanulni, de mindenekelőtt alaposabban elsajátítja a német nyelvet. Szólistaként persze nem mondott le a zenéről sem. Augusztusban három saját szerzeményével jelentkezett a Jupiter Recordsnál, és a kedvező válasz alighanem őt is meglepte. 


Dschinghis Khan
A szerencse 1978 végén mosolygott Mándokira. Ekkortájt ugyanis Ralph Siegel zeneszerző és Bernd Meinunger szövegíró megírta a Dschinghis Khan című szerzeményt, amellyel beneveztek az 1979-es Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet selejtezőjére. Siegelnek viszonylag rövid idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy a dal előadásához együttest toborozzon, a tagok pedig megtanulják a szöveget és a koreográfiát. Karakteres megjelenésű előadókat keresett, akik énekelni és táncolni egyaránt tudnak. Végül egy hatfős csapatot hozott össze, amelynek Mándoki mellett még egy magyar tagja volt Késmárky Marika személyében, aki az NSZK-ban Edina Pop néven már ismert énekesnőnek számított. Rajtuk kívül egy keletnémet–holland házaspár (Wolfgang és Henriette Heichel), egy dél-afrikai születésű francia táncos (Louis Potgieter) és egy német énekes (Steve Bender) csatlakozott a Dschinghis Khanhoz. Az együttes megnyerte a nyugatnémet selejtezőt, ezért a hat előadó képviselhette az NSZK-t az Eurovíziós Dalfesztiválon, amelyet abban az évben Jeruzsálemben rendeztek. Akárcsak az előző esztendőben, a versenyt ismét az izraeli előadó (ezúttal a Milk and Honey együttes) nyerte. A Dschinghis Khan 86 ponttal a negyedik helyre került. Azonban bőséges kárpótlást jelentett számukra, hogy versenydaluk a mezőny egyetlen igazi világslágerének bizonyult, amely azóta a popműfaj egyik legnépszerűbb örökzöldjének számít. Mándoki a music.hu weboldal munkatársának adott on-line interjúban így idézte fel az együttes történetének kezdetét: „Aztán jött az első saját popprodukcióm, a híres Dzsingisz kán című dal, ami igaz, hogy sokaknak sikert és pénzt hozott, nekem egy nagy tanulság volt. Azzal a próbálkozásommal sokakat tettem gazdaggá és híressé, az én zsebem meg üres maradt. De ebből is tanultam.” 

Szerény megítélésem szerint Mándoki ezzel a kijelentéssel lényegében saját magának tulajdonítja a Siegel–Meinunger kettős szerzeményét, noha jómagam mástól még soha nem hallottam, hogy a híres német szerzőpáros – többek között a három évvel későbbi győztes eurovíziós dal, az Ein bißchen Frieden szerzői – átverte volna Mándokit. Hogy a magyar előadó zsebe üres maradt a Dschinghis Khan sikere után, az egy olyan merész kijelentés, amelyet jómagam nem szeretnék kommentálni. Korábban jómagam is készpénznek vettem a magyar média azon információját, hogy Mándoki volt a Dschinghis Khan vezetője, ám néhány korabeli nyugatnémet popújság szerint ezt a szerepet Wolfgang Heichel töltötte be. Ami egészen biztos, hogy az eurovíziós sikert követően az énekesek együtt maradtak, és újabb felvételeket készítettek. Számos slágert énekeltek az évek során, mint például a Moskau, a Hadschi Halef Omar, a Rom, a Pistolero, a Loreley vagy a Klabautermann. Mándoki szerzőként is részt vett a Dschinghis Khan munkájában, egyik szerzője volt például a Puszta, a Käpt'n Nemo, az Aladin és a Helden und Schurken című daloknak. Bár a Dschinghis Khan készített néhány angol, spanyol, sőt holland nyelvű felvételt is, alapvetően németül előadott dalaival vált népszerűvé Európában és a Távol-Keleten. A Sors iróniája, hogy miközben a német nyelvű énekléssel a Dschinghis Khan lett a nyugatnémet könnyűzenei új hullám, a Neue Deutsche Welle előfutára, az új irányzat sztárjai (Nena, a Trio, a DAF, az Ideal és a többiek) fokozatosan háttérbe szorították az együttest, amely 1985-ben feloszlott. Nem sokkal előtte jutott el Magyarországra, ahol Szentendrén lépett fel egy nemzetközi tévéshow nyugatnémet közreműködőjeként. Az 1980-as évek legelején szó volt egy budapesti koncertről is, amelyet a szervező ugyan meghirdetett, de aztán le is mondott. Állítólag ennek hátterében az állt, hogy a magyar hatóságok nem engedélyezték a disszidens Mándoki beutazását.


Együtt és külön
Mándoki első szólóalbuma még a Dschinghis Khan-korszakban jelent meg Back to Myself címmel a Jupiter Recordsnál. A lemezt ugyan nyolc nap alatt vette fel Szűcs László közreműködésével, de már évek óta készült rá. Ahogy a cím is sejteti, az album visszatérési kísérlet ahhoz a zenei világhoz, amelyet például a Jam tagjaként képviselt. Négy évvel később jött a második szólólemez, a Children of Hope. Ezen egyik szerzőtársa ismét Szűcs volt (aki a Laszló Bencker nevet használta), a háttérvokált pedig olyan sztárok énekelték, mint például Amii Stewart – aki két évig volt Mándoki barátnője –, az Eruptionből kivált Precious Wilson, illetve a The Power of Love című örökzöld ballada előadója, Jennifer Rush. A nagylemez zenei anyaga alapján a Magyar Televízió műsort készített, amelyet Álmodozó vagyok címmel 1986 augusztusában sugároztak. Egyik szólóalbumnak sem lett azonban igazán elsöprő közönségsikere, ezért Mándoki újra a könnyedebb popzene világában próbált érvényesülni. Henriette Heichel és Louis Potgieter társaságában a Dschinghis Khan Family együttes tagja lett, amelyhez Jürgen Gronholz, Mike Toole és Christin Sargent-Brandt csatlakozott. 

Az új csapat a Wir gehör'n zusammen című dallal (szerzők: Ralph Siegel és Bernd Meinunger) benevezett az Eurovíziós Dalfesztivál 1986-os nyugatnémet selejtezőjére, de a történelem nem ismételte önmagát, és ezúttal nem Mándokiék nyertek. Igaz, ehhez nem sok hiányzott: 4088 pontot kaptak, míg a győztes Ingrid Peters 4236-ot. (A nemzetközi versenyen aztán Peters a 14. lett.) A következő évben Mándoki újra egy pop stílusú felvétellel jelentkezett, méghozzá a közelgő koreai olimpia tiszteletére írt Korea című dallal. Vendégénekesnőnek Csepregi Évát hívta meg, aki Eva Sun néven szerepel a lemezborítón. Nem hiszem, hogy rosszindulat lenne azt feltételezni, hogy Csepregi kiválasztásában nem csupán szakmai, hanem marketing szempontok is szerepet játszottak. Éva ugyanis a Neoton Família énekesnője volt, a csapat pedig Newton Family néven a Dschinghis Khanéhoz hasonló népszerűségnek örvendett a Távol-Keleten. Felmerült az a lehetőség, hogy Mándoki szerzeménye lesz a koreai olimpia hivatalos dala, de ez nem így történt. A szervezők a Mándokinál is híresebb Giorgio Morodert, az 1984-es Los Angeles-i olimpia „himnusz”-ának (Reach Out) szerzőjét kérték fel a hivatalos dal megkomponálására: a Hand in Hand című felvételt a Koreana együttes adta elő.


A zenei producer
Az 1990-es évektől kezdve Mándoki folytatta szólókarrierjét, amellyel párhuzamosan zenei producerként is ténykedett. Albumain olyan világsztárokkal dolgozott együtt, mint például Ian Anderson (Jethro Tull), Steve Lukather (Toto), Bobby Kimball (Toto), Jack Bruce (Cream), David Clayton-Thomas (Blood, Sweat & Tears) vagy Chaka Khan. Bár viszonylag ritkán látogat Magyarországra, igyekszik figyelemmel kísérni a hazai könnyűzenei életet. Alkalmanként magyar kollégákkal is együtt zenél. Világsztárokkal közösen dolgozta fel Varga Miklós Európa című dalát Mother Europe címmel, a Találkozások című albumának felvételein pedig közreműködött Horváth Charlie, Sztevanovity Zorán, Demjén Ferenc, Somló Tamás és Cserháti Zsuzsa. Produceri munkája eredményeként olyan hírességek készítettek lemezfelvételt a stúdiójában, mint például Placido Domingo, Phil Collins, Lionel Richie, Nik Kershaw, a No Angels vagy a németek büszkesége, Engelbert (Humperdinck). Az 1990-es évek végén Mándoki Steve Bender és Késmárky Marika társaságában a japán televízióban lépett fel, természetesen a Dschinghis Khan megalakulásának 20. évfordulója ürügyén. Noha az együttes néhány évvel később újjászerveződött, Mándoki akkor már nem csatlakozott egykori kollégáihoz, mindazonáltal az új évezredben is folyamatosan dolgozik. Nagy nemzetközi szakmai és közönségsikert aratott például a Tarzan című Disney-rajzfilm betétdalával, amelynek magyar nyelvű változatát Ákos énekelte. 

2005-ben Mándoki komponálta az Audi cég reklámkampányának zenéjét. Fiatal magyar pályatársainak azt tanácsolja, hogy éljenek a lehetőséggel, és próbáljanak meg érvényesülni külföldön (is), de számítsanak arra, hogy a dolog esetleg nem jön össze. Tehetségkutató irodája egyébként nem zárkózik el magyar előadók pártfogásától sem. Mándoki például néhány éve Király Lindáról gondolta azt, hogy tehetsége és angol nyelvtudása alapján akár világsztár is lehetne belőle. Világhírű cégétől állítólag telefonon keresték meg a magyar énekesnőt, ám Király menedzsmentje kijelentette, hogy addig nem tárgyalnak semmiről, amíg Mándokiék írásban el nem küldik a még csak ötlet szintjén létező együttműködés részletesen kidolgozott tervét. 2007-ben Mándoki a hamburgi Revue magazinnak adott interjújában élesen bírálta az Eurovíziós Dalfesztivált, mert szerinte a rendezvény egyre inkább ellaposodik, és legkevésbé a zenei színvonalon van a hangsúly. Kifejtette, hogy a fesztiválnak csak akkor lenne valódi létjogosultsága, ha olyan előadók tűnnének fel a mezőnyben, akik évekre meghatároznák a könnyűzene arculatát, mint például 1974-ben az ABBA. Mándoki németországi tekintélyét jelzi, hogy évek óta ő képviseli a német zenészek érdekeit. Ennek ellenére saját szólólemezein inkább angol és amerikai, nem pedig német kollégákkal dolgozott együtt. Magánéletéről kevés információ található a világhálón. Ami egészen biztos, hogy első feleségétől elvált, jelenlegi neje Eva Mandoki. A házaspárnak van egy Lara nevű lánya. (Mándokinak összesen három gyermeke van.)

2012. május 11-én Mándokit köztársasági érdemrenddel tüntette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben. A díjat a hivatalos indoklás szerint művészi életműve okán kapta, mint a jelen legsikeresebb magyar rockzenésze, és nem a német könnyűzenei és közéletben elfoglalt helye, illetve politikai állásfoglalása miatt. (Hogy Mándoki nem baloldali, az gondolom, a fenti életrajzból is egyértelműen kiderült.) A Heti válasznak adott interjúban Mándoki így emlékezett vissza a Dschinghis Khanra: „Egyértelmű, hogy egykori budapesti dzsesszkonzervatóriumi növendékként, zenészcsaládból származó emberként nem lehetett a szívem csücske. A hetvenes évek végének hangulatát meglovagoló német diszkó-pop zenekar volt, viszont sikeres, 14 millió eladott lemezzel. Egyszerre nyitott ki számomra ajtókat, de félő volt, hogy más lehetőségek előtt bezárja a kaput.” Őszintén remélem, hogy a dzsessz- és rockrajongóknak is szerzett annyi örömet Mándoki 1981 utáni zenei tevékenysége, mint a diszkó- és a popzene rajongóinak a Dschinghis Khan munkássága. 


SZEMÉLYES ÉRDEKESSÉGEK
* Szeme színe: kékes zöld, eredeti hajszíne: barna

* Nyelvtudás: magyar, német, angol, orosz

* Kedvenc hobbija: a versírás, a lemezgyűjtés és az utazás

* Kedvenc írói: Jack Kerouac és Ken Kesey

* Kedvenc klasszikus zeneszerzői: kortárs zeneszerzők, a komolyzenéből elsősorban Bartók Béla

* Kedvenc könnyűzenei irányzatai: a dzsessz minden irányzata, például a következő előadók: Weather Report, Chick Corea, Herbie Hancock, George Benson

* Kedvenc együttesei: Yes, Genesis, Pink Floyd, Beatles, Steely Dan

* Kedvenc előadói: Elton John, Billy Joel, Stevie Wonder, David Clayton Thomas

* Kedvenc ételei: minden, amit jól készítettek el

* Kedvenc itala: magyar bor

* Kedvenc színei: az őszi árnyalatok

* Kedvenc állatai: kutyák és lovak


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1982: Living on the Highway / Back to Myself
* 1985: Schoolgirls' Fantasy / Big Brother Is Watching You
* 1987: Korea (Single Version) / Korea (Dub Version) (Japán)
* 1988: Korea / Lost in Time (NSZK)
* 1993: Mother Europe (Radio Version) / Mother Europe (Album Version)
* 2002: Daydream (Radio Version) / Daydream (Album Version)

Maxilemezek
* 1987: Korea (Special Arirang Version) / Korea (Single Version) / Korea (Special Dancing Dub Mix) (Dél-Korea)
* 1987: Korea (The Olympic Games Version) / Korea (Radio Version) / Korea (Dub Version) (Magyarország és Japán)
* 1988: Korea (DJ Special Mix) / Korea (Maxi Version) / Korea (Dub Version) (promóciós lemez)
* 1988: Korea (Extended Remix) / Lost in Time / Korea (Dub Version) (NSZK)
* 1988: On Principle (Extended Remix Version) / On Principle (Flori’s „Catch the Dog” Mix) / I Am Over You, Honey (NSZK)
* 1997: On and On / Diggin' Down Too Deep / Borrowed Love
* 1997: The Journey Is Long / If We Try / Reborn Desire / Life Is Like a Strange Song (Live)
* 1997: Never Give In / Back to Budapest / Statements... (Recorded Live on Stage)
* 2002: Is There a Dream Left (Radio Version) / Is There a Dream Left (Album Version) / Is There a Dream Left (Stringquartet Version) / Look Up to the Sky (Live Cut) / Daydream (Previously Unreleased Special Live Version)
* 2003: Last Day of Summer (Radio Version) / Last Day of Summer (Live in Berlin) / Last Day of Summer (Live In Köln) / Last Day of Summer (String Quartett Version) / Last Day of Summer (Live in Magdeburg) / Last Day of Summer (Album Version)

Albumok
* 1982: Back to Myself
* 1986: Children of Hope
* 1988: Korea
* 1988: Strangers in a Paradise
* 1991: Out of Key… with the Time
* 1993: People
* 1996: People in Room No. 8
* 1997: Találkozások
* 2002: Soulmates
* 2003: Soulmates – Jazz Cuts
* 2003: Soulmates – Classic, adapted for String Quartet
* 2009: Soulmates – Aquarelle

VIDEÓK 

Puszta  (Előadó: Dschinghis Khan) (csak zene!)

Käpt'n Nemo (Előadó: Dschinghis Khan) (csak zene!)

Aladin (Előadó: Dschinghis Khan) (csak zene!)

Living on the Highway (csak zene!)


Korea (másik klip)


 

2011. november 28., hétfő

KÉSMÁRKY MARIKA

Késmárky Marika (Budapest, 1945. február 2.) magyar táncdalénekesnő 1964-ben kezdte pályafutását. Itthoni karrierje csúcspontjaként 1969-ben megnyerte a Táncdalfesztivált az Egy fiú a házból című dallal. 1965-ben lépett fel először külföldön, majd 1971-es házasságkötését követően végleg Németországban telepedett le. A kinti közönség Edina Pop művésznéven ismeri. Az 1979-ben alakult Dschinghis Khan tagjaként nemzetközi sikereket ért el, 2005 óta részt vesz az újjáalakult együttes munkájában is.


KARRIERTÖRTÉNET
A kortalan énekesnő
Késmárky Marika születési idejével kapcsolatban ellentmondásos adatok találhatók a világhálón. Leggyakoribb az 1941. február 4-i dátum, és a  korábbi blogomban én is ezt tartottam a legvalószínűbbnek. Nemrég azonban kezembe került egy 1970-ben megjelent hazai popzenei könyv, melynek adatai szerint Marika 1945. február 2-án született. Hacsak nem valamilyen fatális nyomdahibáról van szó, ez az adat hihetőnek tűnik, hiszen akkoriban még a női hiúság sem indokolta volna az életkor kozmetikázását. (Mindazonáltal a Das Neue Blatt német magazin 2007. június 20-i száma is az 1941. február 4-i születési dátumot közölte.) A Dschinghis Khan 1979-es első nagylemezének borítóján viszont 32 évesnek tüntették fel az énekesnőt, ami 1947-es születési évnek felel meg. (Ezt az információt a német Bravo popzenei magazinban akkoriban megjelent Dschinghis Khan-sztárkártya is megerősítette.) Ez azonban szinte biztosan pontatlan adat valószínűleg annak érdekében, hogy a Késmárky és a többi előadó közötti korkülönbség ne legyen feltűnően nagy. Az életkornál is fontosabb azonban, hogy Marika mindvégig, mindenhol megőrizte természetességét, közvetlenségét, kisugárzását. 


A kezdetek
Édesapját Késmárky Kálmánnak hívták, édesanyja asszonyneve Késmárky Marika volt. Van egy Kálmán nevű fivére is. Marika hatéves korától zongorázni tanult (a már említett 1970-es könyv szerint azonban harmadik elemistaként kezdte a zongorázást), és énekleckéket vett. Budapesten járt iskolába, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett, ahol előtte a Sztojanovics Adrienne vezette kórust erősítette. 1963-ban kezdett táncdaléneklést tanulni Turán Lászlónál. A következő évben csatlakozott a XII. kerületi KISZ-bizottság Dixieland zenekarához, amely megnyerte az első Ki mit tud?-ot. A Dixieland később Expressz együttes néven vált ismertté országszerte. Marika 1964-ben részt vett a Nevető vendégszolgálat elnevezésű balatoni turnén, amely első fellépése volt mint hivatásos énekesnő. Egyik műsorát egy igen érdeklődő külföldi úr is megtekintette, aki feljegyezte a nevét és a telefonszámát. Valószínűleg az ismeretlen úrnak köszönhető, hogy Marikát 1965-ben a Nemzetközi Koncertirodán keresztül Belgiumba hívták egy teljes esztendőre, ám olyan nagy sikert aratott, hogy végül három évig külföldön maradt. Fél év után viszont Belgiumból Luxemburgba szerződött. Ott Heino Gaze zeneszerző-producer figyelt fel rá, aki a nyugatnémet Electrola lemezcéghez hívta. Első három német kislemezének megjelenéséhez kapcsolódóan Marika többször fellépett az ARD tévécsatorna Talentschuppen című tehetségkutató műsorában. Az Electrola után a Philips cég szerződtette öt évre, és számos koncertet szervezett neki. Másfél évig egy berlini mulatóban láthatta a közönség. Magyarország színeiben lépett fel a Hollandiában megrendezett Sing in Europe fesztiválon. Külföldön eleinte a Marina Marcus és a Maria Marky művészneveket használta, végül a Philips javaslatára a könnyen megjegyezhető Edina Pop név mellett döntött.

Magyarországi énekesi karrierje során exkluzív helyeken lépett fel, rádió- és lemezfelvételei készültek, többször szerepelt a televízióban is. Hazai pályafutásának csúcspontja az 1969-es Táncdalfesztivál volt, amelyet Bágya András – S. Nagy István Egy fiú a házból című szerzeményének előadásával meg is nyert. Bécsben megismerkedett Günther Stoll színművésszel, akihez 1971 februárjában feleségül ment. Budapesten tartották az esküvőt, egy idő után azonban Marika végleg az NSZK-ban telepedett le. Először 1970-ben pályázott az Eurovíziós Dalfesztiválon való részvételre a Bei jedem Kuss című szerzeménnyel, ám betegség miatt nem tudott részt venni a német selejtezőn. A dalt végül Mary Roos (Rosemarie Schwab) énekelte, aki 2. helyezést ért el vele. Marika 1972-ben a Meine Liebe will ich Dir geben című szerzeménnyel indult az Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet elődöntőjén, ahol 7. lett. Második hazájában éppúgy népszerűvé vált, mint itthon, elsősorban iskolázott, szép énekhangjának, artikulált előadásmódjának, rokonszenves, természetes egyéniségének köszönhetően. A modern, de szélsőségektől mentes fiatal lány típusát képviselte, ezért dalait az idősebb korosztály is tetszéssel fogadta. Férje 1977-ben szívinfarktusban elhunyt. Később Marika egy Budapesten megismert, nálánál nyolc évvel fiatalabb magyar zenésszel került érzelmi kapcsolatba, akit a korabeli német popsajtó Attila Terl néven emlegetett. Saint-Exupéry híres meseregénye nyomán az énekesnő „kis herceg”-nek becézte kedvesét. (A világhálón nem találtam bővebb információkat Késmárky magánéletéről, az Attilával való kapcsolat azonban idővel véget ért.) 


Dschinghis Khan
Ralph Siegel nyugatnémet zeneszerző és jó barátja, Bernd Meinunger szövegíró 1978-ban Dschinghis Khan címmel írtak egy dalt a következő évi Eurovíziós Dalfesztiválra. Tisztában voltak azzal, hogy a nemzetközi közönség csak akkor fogja megszeretni közös szerzeményüket, ha már a címét is megérti, márpedig a mongol hadvezér nevét az egész világon jól ismerték. A jelmezekkel és a koreográfiával is szerették volna közelebb hozni a dalt a közönséghez, ezért olyan előadókat kerestek, akik érdekes megjelenésűek, ugyanakkor énekelni és táncolni is tudnak. Hat előadót választottak ki, majd az új zenekar felvette a Dschinghis Khan nevet. Edina Pop volt a „húzónév”, hiszen vele Siegel már korábban is dolgozott, és számított a magyar énekesnő színpadi rutinjára és (németországi) ismertségére. Marikán kívül még egy magyar előadó csatlakozott a Dschinghis Khanhoz, Mándoki László, akinek – Siegel szerint – „keletiesen vad” megjelenése színvonalas zenei előképzettséggel társult. A német selejtezőn aratott győzelmet követően a Jeruzsálemben 1979. március 31-én megtartott Eurovíziós Dalfesztiválon a Dschinghis Khan negyedik helyezést ért el. Bőséges kárpótlást jelentett viszont, hogy versenydala lett a mezőny egyetlen igazi világslágere. A sikernek köszönhetően a zenekar tagjai együtt maradtak, és a Dschinghis Khan éveken át a német könnyűzene egyik legnépszerűbb képviselőjének számított. Vendégszerepelt a Szovjetunióban és a Távol-Keleten is.

Az együttes első magyarországi koncertje a magyar szervező miatt ugyan meghiúsult, de végül – nem sokkal a feloszlás előtt – egy nemzetközi tévéshow közreműködőjeként a hazai közönség is láthatta a Dschinghis Khan műsorát Szentendrén. Noha Marikán kívül az együttesnek még egy énekesnője volt Henriette Heichel személyében, a női szólamok többségét Késmárky énekelte. Marika – a legnagyobb sikereket jelentő Dschinghis Khan és a Moskau mellett – a Rom, a Rocking Son of Dschinghis Khan, a Machu Picchu, a Komm doch heim és a Rund um die Welt című dalokat kedvelte a legjobban a Dschinghis Khan repertoárjából, a Wir sitzen alle im selben Boot és a Puszta viszont nem tartozott a kedvencei közé. (A saját rangsorom kicsit más, a Puszta például nekem sokkal jobban tetszik, mint a Rocking Son of Dschinghis Khan.) A diszkózene divatjának elmúlásával a Dschinghis Khan népszerűsége is megcsappant, és az 1981-ben öttagúra fogyatkozott együttes 1985-ben feloszlott. Ebben persze szerepet játszottak különféle belső problémák is, illetve az a tény, hogy a kezdeti óriási lelkesedés és összhang idővel kicsit alábbhagyott. A Dschinghis Khan volt a legelső olyan együttes, amelynek német nyelven előadott dalokkal sikerült betörnie a nemzetközi poppiacra, ahol mindmáig az angol nyelv az uralkodó. Bizonyos értelemben őket tekintik a Neue Deutsche Welle előfutárainak: e zenei irányzat kizárólag német nyelven éneklő előadói a 1980-as évek elején német nyelvterületen a legnagyobb nemzetközi sztároknál is népszerűbbek voltak.


A reneszánsz és a lopott gyémántok
A Dschinghis Khan megszűnése után Késmárky szólóban folytatta énekesnői pályáját. Repertoárját szvingekkel, rock and rollokkal, gospelekkel és spirituálékkal bővítette. Sikeres koncerteket adott Németország-szerte, és rendszeresen elvállalt Magyarországról érkező felkéréseket, zömmel nosztalgiázó tévéműsorok vendégeként. Az 1990-es évek végén az eurodisco iránt feltámadt nosztalgikus érdeklődés a Dschinghis Khanra is kiterjedt. 1999-ben History of Dschinghis Khan címmel az együttesnek egy új albuma is megjelent, melyen két nagy slágerének (Dschinghis Khan, Moskau) remixe mellett néhány kuriózumnak számító felvétel, valamint két modern hangszerelésű egyveleg is helyet kapott. Marika a kopasz Steve Bender és Mándoki társaságában az 1990-es évek végén a japán televízióban szerepelt. 2004-ben a rövid életű Stolen Diamonds (Lopott gyémántok) együttessel lépett fel néhány alkalommal. A kvartett tagja volt az Arabesque női trió (1977–1984) alapítója, Michaela Rose is, valamint az énekes-színész Stephen Folkers és Alessandro Uddin énekes és táncos.

A Stolen Diamonds megalapítása Folkers ötlete volt, aki egy feldolgozásokat éneklő együttesben gondolkodott. Eredetileg egy Dschinghis Khan Revival Bandet akart létrehozni, de addigra orosz részről már komoly erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a Dschinghis Khan az eredeti tagokkal álljon össze újra. A közönséget viszont kissé megzavarta, hogy két jól ismert, klasszikus popegyüttes énekesnőjét egy harmadik formációban látja együtt. Nem volt ugyanis egyértelmű, hogy akkor most a Dschinghis Khan vagy az Arabesque utódegyütteséről van-e szó, hiszen a repertoárban mindkét együttes dalai szerepeltek, ám a műsor javát más előadók dalainak feldolgozásai alkották. A Stolen Diamonds mindazonáltal előkészítette a terepet előbb a Dschinghis Khan, majd az Arabesque újjászervezéséhez. A megújult Dschinghis Khan 2005. december 17-én Moszkvában adott nagy sikerű koncertet, ahol Késmárky oroszul üdvözölte a közönséget. Rajta kívül az alapító tagok közül Henriette Strobel, Wolfgang Heichel és Steve Bender csatlakozott az együtteshez, valamint a tehetséges fiatalokból álló The Legacy táncegyüttes is részt vesz a produkciókban, olykor énekkel is. (Louis Potgieter 1994-ben, Steve Bender 2006-ban hunyt el, Mándoki pedig a produceri munkájára koncentrál.) A megújult Dschinghis Khan 2007-ben 7 Leben címmel egy új albumot adott ki friss szerzeményekkel és a korábbi sikerszámok modernizált feldolgozásaival. Késmárky Marika a hatodik X-en túl továbbra is a popzene aktív és sikeres közreműködőjének számít.


SZEMÉLYES ÉRDEKESSÉGEK
* Szeme színe: barnás zöld, eredeti hajszíne: sötétszőke

* Nyelvtudás: folyékonyan beszél németül, angolul és persze magyarul is, ami sajnos nem minden külföldön élő magyarról mondható el

* Kedvenc hobbija: a főzés és a sakkozás

* Kedvenc írói: Balzac és Stendhal

* Kedvenc klasszikus zeneszerzői: Chopin, Bach, Csajkovszkij, Beethoven, Mahler

* Kedvenc könnyűzenei irányzatai: pop, dzsessz, rock, blues

* Kedvenc előadói: Ray Charles, Ella Fitzgerald, Aretha Franklin, Kris Kristofferson, Billy Joel, Leo Sayer, Ron Carter, Oscar Peterson

* Kedvenc ételei: egzotikus, pikáns, erős ételek, savanyúságok

* Kedvenc italai: bor és a mediterrán italkeverékek

* Kedvenc színei: az őszi árnyalatok

* Kedvenc állatai: kutyák és lovak

ISMERTEBB SZÓLÓSLÁGEREI
Magyar nyelven
* Állj meg vándor
* Az igazi nyár
* Egy fiú a házból
* Eldobott játék
* Hát így is jó
* Kedves Ficzere úr
* Kelj fel Jancsi
* Képzelet
* Kopp, kopp
* Miattad
* Mondhatnál szépeket
* Ne fesd az ördögöt falra
* Nem bánom én
* Nem bánom, hogyha szenvedek
* Nem leszek én a bohócod
* Nem szeretsz te már
* Nem vagy az, akinek hittelek
* Nem vagy te Néró
* Nyílik még virág
* Rock and roll Made in Hungary
* Romulus
* Szavak nélkül is
* Szervusz, te rég várt fiú 
* Tiroli bocik
* Törött szék
* Újra itt vagyok
* Valami elkezdődött
* Végre szabad vagyok
* Virágok a kézben

Idegen nyelven
* Alles geht vorüber
* Ay, ay, ay, oh senor
* Bleib noch
* Carneval Brasil
Casatschok
* Der Dichter und die Sängerin
* Doktor Teddy
* Es gibt nicht nur Deine Liebe
* Gefühle, die unsterblich sind
* Halt die Liebe fest
* Happy Guitar
* Heute Nacht ist er fällig
* I love you, I do
* Ich glaub Dir alles
* Komm, komm zu mir
* Küß Dich in mein Herz
* Liebe, amore, love, je t'aime
* Mein Apollo ist kein Raumschiff
* Meine Liebe will ich dir geben
* Petruschka
* Schreib es in den Wind
* Tomatenrote Lippen
* Was soll ich tun?
* Zwischen Wolga und Don

DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1966: Frühling in Luxemburg / Träume sind nicht immer Himmelblau (Maria Marky néven)
* 1966: Leere Hände (Und Nun Sind Wir am Ende) / Wann, Wann, Wann (Maria Marky néven)
* 1966: Wer kann mich schon verstehn / Was wird nun (Maria Marky néven)
* 1969: Nem leszek a bohócod / Nem vagy az, akinek hittelek (Késmárky Marika néven)
* 1969: Mein Apollo ist kein Raumschiff / Lidi – Ladi
* 1969: Zwischen Wolga und Don (Alors Je Chante) / Jambo
* 1969: Stop Amico / Holiday in Germany
* 1969: Petruschka / Eine feier mit Tokajer
* 1970: Kop-kop (Knock, Knock, Who's There) / Állj meg, vándor (Késmárky Marika néven)
* 1970: Fué un vecino (Egy fiú a házból) / Soy libre y feliz (I'm So Happy and Free)
* 1970: Halt die Liebe fest / Dreimal täglich sieben Küsse
* 1970: Tomatenrote Lippen / Alles geht vorüber
* 1970: Komm, komm zu Mir (Knock, Knock Who's There) / Alle Tränen, die ich weine
* 1971: Meine Liebe will ich Dir geben / Was wär' die Welt ohne Dich
* 1971: Carneval Brasil / Alarmstufe 1
* 1971: Was soll ich tun? (Als het om de liefde gaat) / Schreib es in den Wind! (Written on the Wind)
* 1972: Dingo Dingo / La Mamma
* 1972: Leben für die Liebe / Schenk mir einen lila Luftballon
* 1973: Mein Talisman / Ich bin verliebt
* 1974: Und was kommt dann / Jeder neue Tag
* 1990: Sommertraum / Ohne Dich
* 1990: Awake Brazil / Wach auf, Brazil
* 1997: Küß dich in mein Herz / Ein „bis(s)chen” Mann / Happy Guitar
* 1998: Ich glaub Dir alles / Ay, Ay, Ay, Oh Senor / Happy Guitar
* 1998: Ay, Ay, Ay, Oh Senor / Ay, Ay, Ay, Oh Senor (Englische Version) / Küß dich in mein Herz
* 1999: Bleib noch / Ich glaub Dir alles / All I Need Is Sunshine (Bleib noch – English Version)
* 2000: Liebe, Amore, Love, Je t'aime / Ferdinand / Bleib noch
* 2001: Heut Nacht ist er fällig / Hilfe, ich glaub ich Spinne
* 2002: Gefühle die unsterblich sind / Ich glaub Dir alles
* 2003: Der Dichter und die Sängerin / Du bist die Sonne
* 2004: Es gibt nicht nur deine Liebe
* 2004: Ich bin wie ich bin (promóciós lemez)
* 2004: Spiel Antonio, Spiel (Redemption Cut) / Spiel Antonio, Spiel (Green Pepper Cut) (promóciós lemez)

Albumok, válogatások
* 1970: Halt die Liebe fest
* 1994: Tomatenrote Lippen
* 1999: Ich wünsche dir Zeit
* 2005: Traumschlager
* 2007: Schlager Diamanten

VIDEÓK

Egy fiú a házból  (csak zene!)



Nem vagy te Néró (csak zene!)

Valami elkezdődött (csak zene!)



Komm doch heim (Előadó: Dschinghis Khan) (csak zene!)



2011. november 26., szombat

DSCHINGHIS KHAN

A Dschinghis Khan együttes 1979-ben alakult az NSZK-ban. Dalai az akkoriban népszerű eurodiscót és a hagyományos német tánczenét („schlager”) képviselték. A nemzetközi poppiacon uralkodó angol nyelv ellenére németül előadott szerzeményekkel vált népszerűvé főleg Európában és a Távol-Keleten. Repertoárját szinte kizárólag saját dalok alkották, melyek közül a legismertebb sláger a legendás mongol hadvezérről szóló Dschinghis Khan. Néhány angol nyelvű felvétel segítségével a Dschinghis Khan megpróbálta meghódítani az angol nyelvterület poppiacát is, de ott nem ért el igazán jelentős eredményeket. Az együttes tagsága 1981-ben hat főről ötre csökkent. 1985-ben a Dschinghis Khan feloszlott, 20 évvel később azonban négy alapító tag közreműködésével újjáalakult.


TAGOK
DSCHINGHIS KHAN
* Steve Bender [Karl-Heinz Bender] (Németország, Mainz, 1946. november 2. – Német Szövetségi Köztársaság, München, 2006. május 7.) – Egyes források szerint 1942-ben született. 1981-ig volt az együttes tagja.
* Henriette Heichel [Henriette Strobel] (Hollandia, Nieuwer Amstel, 1953. november 13.) – Egyes források szerint Amszterdamban született. 1976 és 1986 között volt Wolfgang Heichel felesége, válásuk óta a lánykori nevét használja.
* Wolfgang Heichel (NDK, Meissen, 1950. november 4.)
* Leslie Mandoki [Mándoki László] (Budapest, 1953. január 7.)
* Edina Pop [Késmárky Marika] (Budapest, 1945. február 2.) – Pontos születési adatai bizonytalanok. A világhálón általában az 1941. február 4. a leggyakoribb dátum, de az együttes első nagylemezéhez kapcsolódó médiaanyagok szerint 1947. február 4-én született.
* Louis Hendrik Potgieter (Dél-Afrikai Köztársaság, Pretoria, 1951. április 4. – Németország, Kapstadt, 1994. november 12.) – Egyes források szerint 1952-ben született, és 1993-ban halt meg. Utóbbi évszámhoz – amely a Dschinghis Khan hivatalos honlapján is megtalálható – sehol nem kapcsolódik hónap és nap. Az együttesnek szentelt weboldal, a Steppenwind a halál évszámaként 1996-ot, helyszíneként a dél-afrikai Fokvárost adja meg.

DSCHINGHIS KHAN FAMILY
* Henriette Strobel
* Leslie Mandoki
* Louis Hendrik Potgieter
* Jürgen Gronholz (NSZK, Bremerhaven, 19??. április 28.)
* Christin Sargent-Brandt (NSZK, Garmisch Partenkirchen, 19??. december 12.)
* Mike Toole (London, 19??. február 21.)

THE LEGACY
* Claus Kupreit (NSZK, Landsberg am Lech, 1985.) – IGEI, A DANDY
* Katja Vogel / Corinna Günzel – ELTUYA, A CSATABÁRD
* Tanja Mueller / Evi Weigand – OHLA, A HERCEGNŐ
* Angelika Nimbach – YESUGAN, A KARDFORGATÓ
* Thomas Graeber / Stefan Sauter – YASSA, A HARCOS
* Attila Mario Diallo – CASH, A VESZÉLYES FEKETE HARCOS
* Benjamin Schobel – ÖGÖDEI, DZSINGISZ KÁN FIA


KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Ralph Siegel német zeneszerző és producer 1974-ben és 1976-ban is írt egy-egy dalt az Eurovíziós Dalfesztiválra. A Bye Bye I Love You (társszerző: Michael Kunze) 1974-ben Luxemburgot képviselte Ireen Sheer előadásában, a Sing Sang Song (társszerző: Kurt Hertha) pedig az NSZK versenydala volt 1976-ban, előadó: a Les Humphries Singers. Siegel természetesen nagyon vágyott arra, hogy egyik szerzeményével megnyerje a fesztivált, amelyre egyébként 2011-ig bezárólag 19 alkalommal nevezett dalt. (1982-ben teljesült az álom Nicole Ein bißchen Frieden című slágerével.) 1978 őszén próbálkozott harmadszor, ezúttal Bernd Meinunger szövegírói segédletével. Meinunger eredeti szakmája közgazdász, a szövegírás csupán hobbinak indult. A két jó barát összeült, és három dalt komponált néhány óra leforgása alatt, de egyikkel sem voltak igazán elégedettek. Nyolc óra felé járt, Siegel ment volna vacsorázni, Meinunger azonban rávette, hogy evés előtt írjanak még egy dalt. Ez lett a Dschinghis Khan. Megírásakor a két szerző figyelembe vette, hogy a nemzetközi dalfesztivál különféle nemzetiségű nézőit úgy lehet meghódítani, ha a versenydal lényegét mindenki megérti. Ebből a szempontból a legendás mongol hadvezér ideális témának tűnt, hiszen Dzsingisz kán nevét az egész világon jól ismerik. Az érthetőséget segítette a dallam, a könnyen megjegyezhető refrén, sőt ennek függvényében tervezték meg a jelmezeket és a koreográfiát is. Siegel személyesen énekelt a dal demóján, amelyet eljuttatott az Eurovíziós Dalfesztivál német selejtezőjének zsűrijéhez. A demóhoz mellékelt kísérőlevélben előadóként a Dschinghis Khan együttest nevezte meg. A zsűri elfogadta a nevezést, Siegel pedig megkezdte a versenyfutást az idővel, hiszen alig néhány hét állt a rendelkezésére ahhoz, hogy megszervezze az együttest, az előadók pedig megtanulják a dalt és a koreográfiát.


Casting
Bár a poplegendák szerint Siegel a szűkre szabott idő alatt is több mint egy tucat lehetséges előadót hallgatott meg, de az együttest végül java részben saját háza tájáról toborozta. Fontos szempont volt az érdekes és/vagy előnyös külső, az ének- és a tánctudás, és persze a lelkesedés, az ambíció annak érdekében, hogy a közös produkció sikeres legyen. A kopasz Steve Benderre Siegel akkor figyelt fel, amikor meglátta az énekest egy poszteren egyik alkalmazottja, Werner Schüler irodájában. (Bender 1978-as szólóalbumának Schüler volt az egyik producere.) „A kutyafáját, ez a fickó pontosan olyan, amilyet elképzeltem az együttesbe” – kommentálta a látványt. Mándoki László korábban szintén dolgozott Siegel cégének. Fényképét Siegel egyik barátja, Joachim Neuberger mutatta meg a zeneszerzőnek, aki azonnal megjegyezte: „Ha még énekelni is tud, tökéletesen illene az együttesbe.” Nos, Leslie tudott énekelni. Edina Pop (Késmárky Marika) volt a legnagyobb fogás, vele Siegel szintén dolgozott már korábban. Edina népszerű és főleg rutinos énekesnőnek számított az NSZK-ban, a tévénézők tehát egy ismerős arcot is láthattak az új együttesben.

A tervezett produkcióban a táncnak is nagy szerep jutott, ezért Siegel olyasvalakit is keresett, akinek a tánc a legfőbb erőssége. Billy Miller koreográfus a dél-afrikai születésű Louis Potgietert javasolta, aki akkoriban egy müncheni színházban klasszikus balettet táncolt. Louis rajongott a modern zenéért és táncért, ezért boldogan elfogadta Siegel ajánlatát. Gyorsan közeledett a német döntő napja, de két előadó még mindig hiányzott: egy férfi és egy nő. Siegel az összes szakmabeli ismerősét megkérdezte, tudnának-e ajánlani valakit, aki jóképű és énekelni is tud. Billy Lang gitáros a barátját, Wolfgang Heichelt javasolta. Miután Wolfgang megfelelt a meghallgatáson, Siegel őt is megkérdezte, tudna-e esetleg egy énekesnőt ajánlani. Heichel tudott, méghozzá holland feleségét, Henriette-et. Siegel előre közölte a férjjel, hogy amennyiben Henriette nem felel meg maximálisan az elvárásainak, nem csatlakozhat az együtteshez. Másnap megtörtént a találkozás: a zeneszerző visszaemlékezése szerint Henriette személyében egy imádni való angyal lépett be az irodába, aki perceken belül bebizonyította, hogy nemcsak csinos, de énekelni is tud. Ezzel a Dschinghis Khan létszáma teljessé vált, az együttes ténylegesen megalakult. 


A jelmezek és a koreográfia
A német selejtezőig hátralévő öt hetet rendkívül intenzív felkészítés töltötte ki, ugyanakkor Siegel időt szánt arra is, hogy a tagok összeszokjanak, és megismerjék egymást, hogy egyesült erővel küzdjenek a közös célért. Ennek érdekében szabadidejük egy részét is együtt töltötték közös szórakozással, közös programokkal. Az együttes kosztümjeit Marc Mano tervezte, akinek ügyfelei közé olyan sztárok tartoztak, mint például Amanda Lear, a Silver Convention, Roberta Kelly, Dee D. Jackson és Claudja Barry. A színpompás, látványos kosztümök a Dschinghis Khan imázsának egyik fő jellemzőjévé váltak: mindegyik slágerükhöz stílusos jelmezeket öltöttek magukra, amelyek az adott dal témáját tükrözték vissza. Siegel soha nem fukarkodott a jelmezköltséggel, hiszen nemcsak a fellépésekhez, hanem a reklám- és borítófotózásokhoz is mindig a legmegfelelőbb öltözéket rendelte meg védencei számára. Heidi Moser készítette az előadók sminkjét, figyelembe véve azt a tényt, hogy az erős reflektorfényben az emberi arc elveszíti a karakterét, ezért különféle kozmetikai trükkökkel kell hangsúlyozni a szemet, a szájat és az arcformát. A koreográfia betanulása különösen nagy és nehéz feladatot jelentett, hiszen ezen a téren csupán Louis és Henriette rendelkezett megfelelő tapasztalatokkal. Hannes Winkler koreográfus kitűnő munkát végzett, és olyan baráti viszonyt sikerült kialakítania az énekesekkel és a menedzsmenttel, hogy őt tekintik a Dschinghis Khan tiszteletbeli, hetedik tagjának. Winkler nemcsak azt vette figyelembe, hogy melyik előadó mire képes, hanem ügyelt arra is, hogy hatásosan érvényesüljenek a jelmezek, és a koreográfia látványosnak hasson mind a jelen lévő közönség, mind a tévénézők számára. A felkészülési fázis része volt az is, hogy az együttes lemezfelvételt készítsen a versenydalból. 


A német döntő
1979. március 17-én (a német Wikipédia szerint viszont március 11-én) tartották az Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet döntőjét a müncheni Rudi Sedlmayer Csarnokban. A verseny az Ein Lied für Jerusalem (Egy dal Jeruzsálemnek) címet kapta, hiszen az Eurovíziós Dalfesztivál 1979-es nemzetközi döntőjének az izraeli főváros adott otthont. A műsort Carolin Reiber, Maxl Graf és Thomas Gottschalk vezette. Tizenkét előadó versenyzett, akik közül a magyar közönség számára az ötödikként fellépett Jerry Rix és Linda G. Thompson, illetve az utolsóként színpadra lépett Orlando Riva Sound lehet a legismerősebb. Jerry és Linda korábban a Silver Convention együttesben énekelt, ám Jerry csupán névtelenül a háttérben, Linda viszont az együttes hivatalos tagjaként. Az 1977-ben alakult Orlando Riva Sound 1980-ban aratta legnagyobb sikereit az Indian Reservation és a Fire on the Water című dalaival. A Dschinghis Khan volt a kilencedik fellépő, versenydala mindhárom szavazásnál az első helyen végzett összesen 4807 ponttal. (Fölényesen győzött, 413 ponttal előzte meg a második helyezett Truck Stop együttest.) A győzelem mindenkit meglepett, hiszen a teljesen ismeretlen együttest a „szakértők” korábban nem sorolták az esélyesek közé. Az első hely azonban nemcsak a boldogságot jelentette, hanem a további kemény munkát is, hiszen a maximalista Siegel mindent megtett annak érdekében, hogy a jeruzsálemi nemzetközi döntőig minden szempontból tökéletesre csiszolja a produkciót.


Izrael, Izrael
1979. március 31-én elérkezett a nagy nap, a jeruzsálemi döntő. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált Európán kívül rendezték meg. A program a jeruzsálemi Binyanei HaUma Központban zajlott. A szervezők szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, mert tartottak egy esetleges merénylettől. Törökország visszalépett a versenytől, ugyanis az arab országok kifogásolták, hogy egy muszlim állam egy Izraelben tartott fesztiválon vesz részt. A német döntővel ellentétben a Dschinghis Khant a nemzetközi verseny egyik legnagyobb esélyesének tartották. Az énekesek kilencedikként léptek színpadra: a svájci Peter, Sue & Marc trió után (ők akkor már harmadszor indultak az Eurovíziós Dalfesztiválon) és a későbbi győztes, az izraeli Milk and Honey előtt. Az izraeli együttes énekesnője, Gali Atari maga is úgy nyilatkozott, hogy nagyon tetszik neki a német versenydal, melyet a Milk and Honey versenydala, a Hallelujah legnagyobb konkurensének tart. Noha a Dschinghis Khan nagy sikert aratott, végül nem került be az első három helyezett közé: 86 ponttal a negyedik lett. A maximális 12 pontot kapta Dániától, Monacótól, Franciaországtól és Spanyolországtól. Görögország, Norvégia, Svájc és Ausztria egyetlen pontot sem adott a dalra, ami különösen a két német anyanyelvű ország esetében mondható meglepőnek.

Az első két helyért szoros verseny zajlott Izrael és Spanyolország között, a szavazás folyamán egymást váltották az élen. Spanyolország egyetlen ponttal vezetett Izrael előtt, amikor következett az utolsóként szavazó ország: maga Spanyolország. Természetesen egyik nemzet sem szavazhatott saját magára, Spanyolország azonban 10 pontot adott Izraelnek, amely így 125 ponttal győzött. (Az NSZK nem adott pontot az izraeli dalnak.) A harmadik helyen a francia versenyző, Anne-Marie David végzett, aki hat évvel korábban Luxemburg színeiben egyszer már megnyerte a fesztivált. Az izraeli győzelem ellenére az ország nem vállalta, hogy a következő évben is megrendezze a fesztivált, sőt az 1980-as versenyen nem is indult. Addig még soha nem fordult elő, hogy egy győztes ország nem képviselteti magát a következő évi mezőnyben. Hogy a végeredmény mennyire nem tükrözte a közönség tényleges véleményét, azt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a Dschinghis Khan lett a verseny egyetlen világslágere, amely Izraelben is hetekig vezette a slágerlistát. Azt hiszem, a politikai felhangok iránt kevésbé fogékonyak is pontosan megértik, milyen nagy szó az, hogy Izraelben egy német együttes német nyelvű dala került a toplista élére. Néhány hónappal később a Dschinghis Khan már Izraelben turnézott, ahol az év legjobb együttesének járó díjat is megkapta, amelyben külföldi előadó addig még nem részesült. 


A siker hullámain
Miközben a Dschinghis Khan elindult világhódító útjára, és sorra gyűjtötte be az aranylemezeket, a szerzők már azon törték a fejüket, hogy mi legyen a következő dal. Sőt, milyen dalok kerüljenek az együttes debütáló nagylemezére, amely iránt máris óriási érdeklődés mutatkozott. Siegel fiókjában már ott lapult a megoldás, a Moskau című szerzemény, amelyet még a Dschinghis Khan világsikere előtt írt, amikor egyszer kora hajnalban ébredt. Rögvest megkomponálta a dallamot zongorán, és úgy döntött, ha másnap, kipihent állapotban is tetszeni fog neki, tovább foglalkozik vele. Így is lett, sőt Meinungernek és az együttes tagjainak is tetszett az új szerzemény. A szöveg megírásánál fontos szempont volt, hogy kerüljék a politikát, és a dallal inkább a közelgő 1980-as moszkvai olimpiára hívják fel a figyelmet. (A politika azonban mégis közbeszólt, mivel a nyugati országok többsége, beleértve az NSZK-t is, végül bojkottálta a moszkvai olimpiát, mire válaszként négy évvel később a szocialista országok többsége, Magyarországgal egyetemben, a Los Angeles-i olimpiáról maradt távol.) Az új slágerhez – amely végtére is a jól bevált „keleties” hangvételt képviselte – természetesen új koreográfia és új jelmezek készültek. A német közönség 1979. június 14-én a Starparade című tévéműsorban láthatta-hallhatta a friss szerzeményt először. A Moskau a 3. helyig jutott a német slágerlistán, ahol 30 héten át volt jelen a legnépszerűbb felvételek között.

Még 1979-ben megjelent az együttes debütáló albuma, amely természetesen a Dschinghis Khan címet viseli. Tizenegy szerzemény kapott helyet rajta – többségük a Siegel–Meinunger-páros munkája –, köztük az eurovíziós versenydal és a Moskau. A felvételek tematikája azt az egzotikumot tükrözte, amely a Dschinghis Khan arculatának később is szerves részét alkotta. A „keleti témák”-at képviselte a Samurai és a China Boy (ez utóbbi Norbert Daum és Werner Schüler szerzeménye), hiszen az együttes a Távol-Keleten is igen népszerűvé vált. Az izraeli közönség az Israel, Israel című dalnak örülhetett, a „magyaros” színeket pedig a Puszta jelentette, amely Mándoki és Bernd Meinunger közös szerzeménye. (Mellesleg a másik magyar előadó, Késmárky Marika épp ezt a dalt kevésbé kedvelte.) Érdemes említést tenni a kifejezetten Késmárkynak írt Komm doch heim című balladáról, illetve az albumot záró Der Verräterről, amely bibliai témáról szól, a címbeli áruló ugyanis nem más, mint maga Júdás. (Róla egyébként az együttes később is énekelt egy kevésbé közismert dalt.)


Hadschi Halef Omar
A Dschinghis Khan 1979 szilveszterén mutatta be újabb slágerét, a kislemezen kiadott Hadschi Halef Omart. A címbeli személy nem más, mint a népszerű német író, Karl May egyik figurája: Hadschi a német kalandor, Kara Ben Nemsi (Karl May alteregója) szolgája és barátja, aki a szerző számos regényében szerepelt. Teljes neve: Hadschi Halef Omar Ben Hadschi Abul Abbas Ibn Hadschi Dawud al Gossarah, és a dal refrénje tulajdonképpen nem más, mint ennek az ismételgetése. (Már azért dicséret illeti az énekeseket, hogy nem tört bele a nyelvük ebbe a névbe!) Az új slágerhez természetesen új koreográfia és új kosztümök készültek, utóbbiakat ezúttal a híres német divattervező, Gisela és teamje készítette. A kislemez borítófotója az esztendő talán legdrágább német fényképe volt. Elkészítéséhez kibérelték a Münchenhez közeli Puchheim filmstúdióját, ahol többek között Az öreg és a Derrick című sikeres tévésorozatok egyes jeleneteit forgatták. Egy képzőművész 15 méter széles sivatagi horizontot festett az egyik falra. A stúdióba három kamionnal hoztak homokot, amelyet festékkel kevertek, hogy sivatagi homok hatását keltsék. A Schubert Vándorcirkusztól kölcsönöztek egy tevét és egy pónit, majd a hat előadó a környezethez illő jelmezben állt a Bravo magazin fotósa, Bubi Heilemann kamerája elé. Megérte a fáradozás, hiszen a dal 7. helyezést ért el a német slágerlistán, ahol 29. hétig szerepelt a legnépszerűbbek között. 


Viva Róma!
1980 áprilisában vásárolhatták meg a rajongók a Dschinghis Khan második nagylemezét, amelyről Tardos Péter így számolt be az egy évvel később megjelent Rocklexikonjában: „A 80-as év végén (sic!) újabb LP, de ez nem az igazi. Róma a címe, és a lemez fele talán új szerzemény, de a másik oldal csupán az első LP-n található sikerdalaikat tartalmazza.” Nos, Tardos ebben (is) tévedett, hiszen az album 14 dalt tartalmaz, és ebből csupán a B oldal utolsó négy felvétele a korábbról származó bónusz: Moskau (Single Version), Hadschi Halef Omar, Der Verräter, Dschinghis Khan. A siker olyan nagy volt, hogy néhány hónappal később a tulajdonképpeni új album – az első 10 dal – egy külön nagylemezen, Viva címmel is megjelent. Játékideje még a bónuszok nélkül is több mint 50 perc: ennyi talán nem lenne elég egy „igazi” albumhoz? A tíz felvétel többsége természetesen az együttestől megszokott „egzotikus” témákat képviseli. A címadó dal, a közel hatperces Rom (Róma) úgy kezdődik, mintha egy ókori Rómában játszódó szuperprodukció kísérőzenéjét hallanánk. Említést érdemel még a titokzatos talált gyermekről, Kaspar Hauserről szóló felvétel, valamint az inka romvárosról írt Machu Picchu, a Thor Heyerdahl 1947-es expedíciójának legendás tutaját megörökítő Kon-Tiki, illetve a Verne halhatatlan regényhőséről, Nemo kapitányról szóló Käpt'n Nemo. Ez utóbbi Siegel, Steve Bender és Mándoki László közös szerzeménye. 


Mindannyian egy csónakban ülünk
Az együttes 1981-es harmadik albumát két kislemez harangozta be. Az első a mexikói revolverhős, Pistolero történetét mondja el, a második a rajnai sellőről, Loreleyról szól, aki a német balladák gyakori szereplője. A két kislemez megjelenése közötti időszakban a Dschinghis Khan átélte karrierje első nagy válságát: az együttesből kivált a kopasz Steve Bender, aki állítólag újra szólóban akarta folytatni a pályáját. Még abban az évben megjelent két kislemeze – az egyiken például már göndör hajjal látható –, de egyik sem ért el kiugró sikert. A Dschinghis Khan harmadik albumának borítóján már csak öten ülnek egy csónakban: az LP címe – Wir sitzen alle im selben Boot (Mindannyian egy csónakban ülünk) – Siegel ars poeticájának kissé megkésett zenei megfogalmazása, utalás arra, hogy valamennyien ugyanazért a közös célért fogtak össze. Az LP szerény véleményem szerint a Dschinghis Khan legjobban sikerült albuma. A 10 felvétel között két angol nyelven előadott ír népdal feldolgozása kapott helyet: az egyik a What Shall We Do with the Drunken Sailor (magyarul: A részeg tengerész), amely az előző évben a holland Babe trió előadásában ért el említésre méltó sikert, a másik a Michael. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Dschinghis Khant sokan a Boney M.-hez hasonlították, ám ezt Wolfgang Heichel többek között azzal hárította, hogy a konkurenciával ellentétben a Dschinghis Khan saját dalokat énekel (és mindannyian énekelnek), míg a Boney M. repertoárjának jelentős részét feldolgozások alkotják (és a lemezeiken nem mindegyik tag énekel). A saját dalok egyértelmű dominanciája egyébként a Boney M. helyett inkább az ABBA-val rokonítja a Dschinghis Khant. Az LP-ről kiemelném személyes kedvencemet, a Die Fremdenlegion (Armee der Verlorenen Seelen) című dalt is.


Hősök és zsiványok
Az 1982-es Dschinghis Khan-album, a Helden, Schurken & der Dudelmoser egy jelentősen megváltozott poppiacon jelent meg. A Sors iróniája, hogy miközben nemzetközi viszonylatban lényegében a Dschinghis Khan fogadtatta el a német nyelven való éneklést, és készítette elő ezzel a terepet a Neue Deutsche Welle németül éneklő új sztárjainak, az új zenei irányzat egyúttal háttérbe is szorította Siegel pártfogoltjait. Az új nagylemez egyfajta útkeresés a régi Dschinghis Khan-hangzás, a hagyományos német tánczene („schlager”) és a Neue Deutsche Welle ösvényein. A tematika és a borító egyértelműen a régi imázst képviseli: a fotókon az előadók az egyes dalok témájához illő jelmezeket viselnek, a felvételek pedig – ahogyan az album címe is egyértelműen jelzi – hősökről és zsiványokról szólnak. A Rocky Marciano hőse a valóban élt veretlen nehézsúlyú bokszbajnok (1923–1969), James Bondot, Ian Fleming – filmvászonról igazán ismert – regényhősét alighanem mindenki ismeri, ahogyan Walter Scott Ivanhoe-ját vagy Defoe Robinsonját is. Mata Hari (1876–1917) a történelem talán leghíresebb kémnőjének számít, noha máig vita tárgya, valóban kém volt-e, vagy csak egy naiv szerelmes nő. Pablo Picasso (1881–1973) a XX. századi képzőművészet zsenijeként vonult be a halhatatlanságba. Tut Ench Amun (Tutanhamon: i. e. kb. 1343–1325) a „gyerekfáraó” főleg arról nevezetes, hogy az ő sírja az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt fáraósír. Az 1922-ben megkezdett feltárás kapcsán terjedt el „a fáraó átká”-nak legendája, amely megannyi regény és film témájául szolgált. Billy the Kid (Billy, a kölyök: 1859–1881) az amerikai Vadnyugat legendás figurája volt, Dudelmoser, Rübezahl és Klabautermann pedig a német folklór kedvelt figurái. (Az eredeti elképzelés szerint Klabautermann lett volna a nagylemez címe is.)


Az utolsó próbálkozások
A Dschinghis Khan utolsó nagylemeze, az 1983-as Corrida (Bikaviadal) merőben más, mint az előző négy LP. Siegel és Meinunger ugyanis lényegében egy mini musicalt írt az együttes számára egy olyan korszakban, amikor a musicalek még nem voltak annyira divatosak, mint manapság. Az ötlet sajnos nem jött be, a lemez megbukott, noha bizonyos vélemények szerint a német könnyűzene egyik alábecsült albumáról van szó. A 14 dal egy árván maradt spanyol fiú történetét mondja el, aki híres torreádor szeretne lenni. Azok, akik olyan dalokra számítottak, mint a Dschinghis Khan vagy a Moskau, nagyot csalódtak, ahogyan azok is, akik azt hitték, hogy az együttes megpróbál alkalmazkodni a Neue Deutsche Welle divatjához. Utóbbira a Corrida bukása után sem került sor. Az 1984-ben és 1985-ben megjelent kislemezek, a Himalaya és a Mexico, visszatérést jelentettek az együttestől megszokott zenei világba, amely azonban akkoriban már idejétmúltnak tűnt. Egyik dal sem került fel a slágerlistákra, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy közeleg a vég. 

Nem sokkal a feloszlás előtt a Dschinghis Khan fellépett végre Magyarországon is. Az 1980-as évek elején volt szó először arról, hogy az együttes koncertet ad a budapesti Kisstadionban, de az előre meghirdetett fellépést a magyar szervező néhány napon belül le is mondta. Azt rebesgették, hogy Mándoki útlevele körül támadtak problémák, a hazai illetékesek ugyanis még nem bocsátották meg a zenész disszidálását. Ebben lehetett valami, hiszen e sorok írója is jól emlékszik például arra az esetre, amikor a Magyar Televízió bemutatta a népszerű nyugatnémet tévéshow, a Musikladen 49. adását, ám a műsor végéről kivágták a Dschinghis Khan dalát (a Rocking Son of Dschinghis Khan angol nyelvű változatát), noha a program elején az együttes neve is elhangzott a fellépők között. Mire az énekesek eljutottak hozzánk, budapesti önálló koncert helyett már csak Szentendrén léptek fel a Szentendre rózsája című tévéműsorban, amely egy több európai tévéállomás összefogásával készült műsorsorozat magyar epizódja volt. A Dschinghis Khan különösebb feltűnés nélkül 1985-ben feloszlott.


Dschinghis Khan Family
Alig néhány hónappal a Dschinghis Khan utolsó fellépése után a közönség elé állt az utódegyüttes, a Dschinghis Khan Family. Méghozzá nem máshol, mint az Eurovíziós Dalfesztivál 1986-os német elődöntőjén, amely az Ein Lied für Bergen címet kapta. (Az 1986-os nemzetközi döntőt a norvégiai Bergenben rendezték.) A versenyt március 27-én tartották a müncheni Deutsches Theaterben. Az est házigazdái Sabrina Lallinger és Wenche Myhre voltak. (A norvég Myhre 1968-ban az NSZK-t képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol 6. lett az Ein Hoch der Liebe című dallal.) Tizenketten indultak a versenyben. A hattagú Dschinghis Khan Family harmadikként lépett a színpadra. Hárman képviselték az eredeti felállást: Henriette, Leslie és Louis, az új tagok: Jürgen, Christin és Mark. (Henriette akkor már elvált a férjétől, és a lánykori nevét használta.) Eleinte úgy tűnt, a történelem megismétli önmagát, hiszen a formáció által előadott Wir gehör'n zusammen című dal (szerzők: Siegel és Meinunger) nagy tetszést aratott. Pontozáskor azonban csak a második helyen végzett 4088 ponttal. Az első helyet Ingrid Peters szerezte meg, aki az Über die Brücke geh'n című dalára 4236 pontot kapott. (A bergeni Eurovíziós Dalfesztiválon 20 induló között a 8. helyen végzett.) A Dschinghis Khan Family még abban az évben feloszlott. Az Ein Lied für Bergen versenyén egyébként részt vett Wolfgang Heichel is, de nem a Dschinghis Khan Family, hanem a That's Life nevű új együttes tagjaként. A formáció szereplése nem sikerült túl jól, versenydala, a Telefon az utolsó helyre került.


Az újjáalakulás
A Dschinghis Khant az évek múlásával sem felejtették el a rajongók, és ahogyan az más egykori sztárokkal is megesett, a tagok külön-külön korántsem voltak annyira sikeresek, mint együtt. (Henriette például 1987-ben közel húsz évre visszavonult.) A Távol-Keleten a csapat különösen népszerű maradt, és talán ennek köszönhető, hogy az 1990-es évek végén három alapító tag, Steve, Edina és Leslie – amolyan alkalmi comebackként – fellépett a japán televízióban. 1999-ben, a Dschinghis Khan megalakulásának 20. évfordulójára megjelent a The History of Dschinghis Khan című válogatásalbum. Ezen két, modern hangszerelésű egyveleg mellett helyet kapott a Dschinghis Khan és a Moskau új változata is, ám a többi felvétel nem annyira a slágereket, mint inkább az együttes sokoldalúságát kívánta reprezentálni. 2004-ben egy fiatal énekes, Stephen Folkers egy Dschinghis Khan Revival Bandet szeretett volna létrehozni, és ehhez a tervéhez sikerült megnyernie Edina Popot is. Orosz részről azonban akkor már komoly erőfeszítések történtek az eredeti felállás megvalósítására (Heinz Gross német zenei producer közvetítésével), ezért Folkers együttese a Stolen Diamonds nevet vette fel. A formációhoz csatlakozott az Arabesque alapító tagja, Michaela Rose is, valamint Alessandro Uddin énekes és táncos. A Stolen Diamonds műsorában Arabesque- és Dschinghis Khan-slágerek egyaránt elhangzottak, a program javát azonban feldolgozások alkották. Az együttes rövid időn belül feloszlott, miután előbb a Dschinghis Khan, majd az Arabesque is újjászerveződött.

2005. december 17-én Moszkvában lépett színpadra az újjáalakult Dschinghis Khan. Louis sajnos már nem lehetett ott, ugyanis 1994-ben elhunyt, Leslie pedig nem csatlakozott régi kollégáihoz. Edina, Henriette, Wolfgang és Steve mellett azonban színpadra lépett egy fiatalokból álló táncegyüttes is, a The Legacy. A formáció vezéralakja Claus Kupreit, ő tervezi a koreográfiát is, amely természetesen a mongol (ázsiai) tematika köré épül. A The Legacy felállása változó, érdekesség, hogy a táncosok között is van egy magyar, Attila Mario Diallo. A koncert óriási sikert aratott, nem egész fél évvel később azonban a kollégák és a rajongók már Steve Bendert gyászolták, aki hosszan tartó rákbetegségben hunyt el. 2006. július 15-én a Dschinghis Khan Legacy Ulánbátorban lépett fel a Dzsingisz kán születésének 800. évfordulója alkalmából rendezett műsorban, amelynek egyik vendége a híres hadvezér leszármazottja volt. (Az már más kérdés, hogy Dzsingisz kán születési időpontját 1162-re valószínűsítik a történészek, a 800. évforduló tehát 1962-ben volt, és nem 2006-ban.) 2007-ben – 24 év után – új stúdióalbum jelent meg a Dschinghis Khan nevével: a 7 Leben új dalokat és a régi slágerek új változatait tartalmazza. A német Wikipédia szerint az új CD csalódást okozott a rajongóknak (jelen sorok írója nem tartozik a csalódottak közé), és talán ez az oka annak, hogy azóta nem jelent meg újabb Dschinghis Khan-album. 2009. május 16-án Moszkvában tartották az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. A megnyitó gálaműsorba a szervezők meghívták a Dschinghis Khant is, hiszen 30 éve a csapat karrierje ezen a fesztiválon kezdődött, és akkori versenyszáma egyike az Eurovízió legnépszerűbb versenydalainak. A moszkvai gálán a csapat természetesen a Moskau című örökzöldjét is előadta. 


DISZKOGRÁFIA
(Németországi megjelenések. Zárójelben a slágerlistán elért legmagasabb helyezés. Jelmagyarázat: D = NSZK, AUT = Ausztria, SWI = Svájc, SWE = Svédország, NOR = Norvégia, SA = Dél-Afrikai Köztársaság)

Kislemezek
* 1979: Dschinghis Khan / Sahara (D #1, AUT #8, SWI #3, SWE #2, NOR #3)
* 1979: Genghis Khan / Desert Land (D #16)
* 1979: Moskau / Rocking Son of Dschinghis Khan (D #3, AUT #2, SWI #11)
* 1979: Moscow / Rocking Son of Dschinghis Khan
* 1979: Hadschi Halef Omar / Komm doch heim (D #7)
* 1980: Rom / Die Fremden (D #12, AUT #19, SA #14)
* 1980: Rome / The Strangers
* 1980: Machu Picchu
* 1980: Samurai / China Boy
* 1981: Pistolero / Sierra Nevada (D #17)
* 1981: Loreley / Windjammer (D #6, AUT #11)
* 1981: Wir sitzen alle im selben Boot / Die Fremdenlegion (D #9)
* 1981: What Shall We Do with the Drunken Sailor / Michael
* 1982: Klabautermann / Pablo Picasso (D #37)
* 1982: Kaboutertjes / Pablo Picasso
* 1982: Der Dudelmoser / Mata Hari (D #46)
* 1983: Olé Olé / Corrida
* 1983: Corrida / Life Is Good, Life Is Scheen
* 1983: Auf der Straße nach Madrid / Olé, Olé
* 1984: Himalaya / Rocky Marciano
* 1985: Mexico / Rund um die Welt
* 1985: Mexico / Give Me a Sign
* 2007: Temudschin (promóciós lemez)
* 2007: In der Mongolei (promóciós lemez)


Maxik
* 1979: Moskau / Rockin' Son of Dschinghis Khan
* 1979: Genghis Khan / Desert Land (Anglia)
* 1980: Rome / The Strangers (Anglia)
* 1981: What shall we do with the drunken Sailor / Michael
* 1985: Mexico / Rund um die Welt

Remixek
* 1993: Huh Hah Dschinghis Khan / Rom
* 1999: The Story of Dschinghis Khan
* 1999: Moskau '99
* 1999: The Story of Dschinghis Khan, Part 2
* 2002: Dschinghis Khan (remixed by DJ Cornfield)

Nagylemezek
* 1979: Dschinghis Khan
* 1980: Rom (a Viva anyaga + 3 dal az első albumról + Hadschi Halef Omar)
* 1980: Viva
* 1980: Greatest Hits (a Viva anyagával) (Japán)
* 1981: Wir sitzen alle im selben Boot
* 1981: Die Großen Erfolge (válogatás)
* 1982: Helden, Schurken & der Dudelmoser
* 1983: Corrida
* 1983: Star Portrait (válogatás)
* 1985: Star Gala (válogatás dupla albumon)


CD-k
* 1990: Dschinghis Khan
* 1992: Greatest Hits (a Viva anyagával) (Japán)
* 1993: Huh Hah Dschinghis Khan
* 1993: Golden Best (Dél-Korea)
* 1994: Dschinghis Khan (az első sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1994: Best of Best (Japán)
* 1994: Dschinghis Khan (az első sorlemez anyaga) (Japán)
* 1995: Rom (a második sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Wir sitzen alle im selben Boot (a harmadik sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Helden, Schurken & der Dudelmoser (a negyedik sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Die Großen Erfolge
* 1998: Die Großen Erfolge (3 CD)
* 1999: History of Dschinghis Khan
* 2001: Genghis Khan Non-Stop Best Hits (Japán)
* 2002: Star Collection (2 CD)
* 2003: In the Mix
* 2004: The Jubilee Album (Hits and Rarities) (Limited Edition)
* 2004: The Jubilee Album (Hits and Rarities)
* 2005: Best of Genghis Khan (Japán)
* 2006: Best of Genghis Khan (Special Edition) (Japán)
* 2007: 7 Leben
* 2007: Hautnah – Die Geschichten Meiner Stars (Németország)

VIDEÓK


Dschinghis Khan  (másik klip)





Rom 

Rom  (másik klip)

Machu Picchu (csak zene!)






Michael (csak zene!)



Billy the Kid (csak zene!)

James Bond (csak zene!)




Mexico (másik klip)